Összetett problémáról van szó – mondta lapunknak a Szarvason és Gyula-Dénesmajorban is halastavakat működtető Csoma Gábor. Megtudtuk, a megyében a kormoránoknak állandó fészekállományuk van. Súlyosbítja a helyzetet, hogy egyre nagyobb az úgynevezett kis kormoránok száma, ami azért rendkívül aggasztó, mert ezek a madarak a nagy kárókatonákkal szemben az ivadék halakra is lecsapnak, és jelentősen növelik a károkat.

Csoma Gábor harmadik elemként megemlítette, hogy megérkezett az átvonuló állomány egy része is térségünkbe.
– A Lengyelországból és Európa más, északi területeiről származó „fekete sereg” mindent pusztít, ami az útjába kerül – fogalmazott. Csoma ­Gábor korábban hosszú éveken át részt vett a Tisza mentén a kormorángyérítésben.
– Látszódott, hogy a teljes területet érintő védekezés hozott átfogó eredményt – ecsetelte.

– A Tisza melletti gyérítés a halastavakra is jó hatással volt.
Nemes Attila, a Körösvidéki Horgász Egyesületek Szövetségének ügyvezetője elmondta, egyelőre a Hármas-Körös Szarvastól Öcsödig tartó részén, illetve a Sebes-Körösnél található szórványos kormoránállomány a kezelésükbe tartozó vizeken.

– Feltehetően jelenleg még a hazai fészkelő állomány jelenlétéről beszélhetünk, a megérkezett átvonuló madarak töredéke egyelőre a nagyobb halastavakat dézsmálja. Az igazán súlyos gondokat az átvonuló állomány jelenti, amely a téli időszak leghidegebb heteiben jelenik meg tömegesen, és különösen kártékony – erősítette meg Nemes Attila. Tevékenységük eredményeként a tavaszi halállomány is megbetegedhet, legyengülhet. Éppen ezért is fontos a megfelelő védekezés.