2018. augusztus 21-én „Ragadozók térhódítása és vadgazdálkodási megítélése a XXI. században” címmel került megrendezésre az Országos Magyar Vadászkamara Vadvédelmi és Vadgazdálkodási Bizottsága által szervezett konferencia.
A konferenciának helyt adó Gödöllői Királyi Kastély termében közel 300 vadgazdálkodási, vadászati és természetvédelmi szakember gyűlt össze.
A konferenciát dr. Varga Gyula a Vadvédelmi és Vadgazdálkodási Bizottság elnöke nyitotta meg. Ezt követően Elnök Úr rátért az Országos Vadgazdálkodási Alap pályázati rendszerére és ragadozógazdálkodási vonatkozásaira. A pályázati rendszer legújabb eleme az ellenőrzés és az ehhez kapcsolódó – 2018. június 29-én elfogadott – Ellenőrzési Szabályzat. Az ellenőrzésért a megyei Felügyelő Bizottságok felelősek, de a feladat szakszerű ellátásába bevonhatók a területi szervezetek titkárai, a területi Vadvédelmi és Vadgazdálkodási Bizottságok, illetve a területileg illetékes tájegységi fővadász is. Az ellenőrzés országosan egységes eljárásrend szerint történik, az összes támogatott projekt ellenőrzésével. Dr. Varga Gyula az előadásában kiemelte, hogy az aranysakál térhódítása miatt a ragadozók állományszabályozása még fontosabbá vált. A ragadozógyérítés hatékonyságának növelése érdekében az Alap forrásaiból a tavalyi évben a csapdázást és a kotorékozást támogatta a Kamara. Így lesz ez az idei évben is, annyi segítséggel, hogy a pályázatban konkrétan fel lesznek sorolva azok a csapda típusok, amelyekre a jogosultak pályázhatnak, meg lesz határozva a csapdánként elszámolható maximális összeg, illetve a kotorékozással töltött napok száma is területegységenként felső határhoz lesz kötve. Az eredményes ragadozógazdálkodás egyik feltétele a csapdázás jogszabályi hátterének pontosítása és országos képzések indítása a csapdázás oktatására. A vadgazdálkodási szakember kiemelte, hogy az Alap 2018. évi kiírásáról, így annak részletes feltételeiről is a Kamara Országos Elnöksége dönt soron következő ülésén.
Dr. Varga Gyula előadását Hajas Péter előadása követte: A csapdázásra alapozott ragadozógazdálkodás bevezetésének kihívásai címmel. Hajas Péter is kiemelte, hogy megfelelő jogszabályi hátteret kell biztosítani a csapdázáshoz. Ehhez nemcsak képzéseket kell tartani, amelyen elsősorban a hivatásos vadászok megtanulják biztonsággal használni a különböző csapda típusokat, de szükséges egy megfelelő csapdázási gyakorlat kialakítása is, melynek első feltétele, hogy tudományos módszerek segítségével határozzuk meg – többek között – az egyes csapdák szelektivitását, fogási hatékonyságát, biztonságosságát a csapdakezelőre nézve. Ezek egyes elemei a mechanikai tesztelések, a zárttéri és laboratóriumi kísérletek, a számítógépes szimulációk, a terepi kísérletek és a post mortem vizsgálatok.
Az Alap és a csapdázás témakörei után Dr. Lehotzky Pál a ragadozók városi térhódításáról, ennek állategészségügyi megítéléséről beszélt. Az elsődleges kérdés, hogy a vad miért jelenik meg lakott területen? A válasz elsősorban a táplálékbőségben és a nyugalomban keresendő. A vadállatok megjelenése a városban azonban nem várt következményekkel járhat: a károkozáson kívül különböző betegségek is megjelenhetnek, amelyek akár az emberre is veszélyesek lehetnek. Ennek legjobb példája az Echinococcus multilocularis nevű galandféreg. Elsődleges veszélye a hosszú lappangási időben rejlik, ugyanis a megfertőződéstől akár 10 év is eltelhet az első tünetek jelentkezéséig. Az Echinococcus peték a rókák ürülékével jutnak a szabadba és azonnal fertőzőképesek. A városban előforduló vadállatok kezeléséhez szükséges jogszabályi háttér még hiányzik, addig is rendkívül fontos a lakosság tájékoztatása, az ismeretterjesztés. Dr. Lehotzky Pál kihangsúlyozta, hogy a legfontosabb – minden zoonózis esetében – a megelőzés, ezért mindig körültekintően és elővigyázatosan kell eljárni olyan fajok esetében, amelyek terjeszthetnek emberre veszélyes betegségeket is.
A délelőtti szekciót Farkas Tibor zárta Ragadozók állománykezelése apróvadas területeken című előadásával. A szakember kihangsúlyozta, hogy a ragadozók állománykezelésének kulcskérdése az összefogás és a megfelelő „időzítés”. A szomszédos vadásztársaságok együttműködése nélkül nem lehet eredményes a ragadozók számának csökkentése. Emellett fontos a ragadozógyérítés idejének megválasztása. Az előadó felhívta a figyelmet arra, hogy az apróvad állományaink legsérülékenyebbek a szaporodási idejük alatt (márciustól – júniusig), a ragadozókra saját szaporodási idejük alatt extrafogyasztás jellemző. A cél az, hogy a kritikus időszakra minél kevesebb ragadozó maradjon. Leghatékonyabb eszközök a csapdázás és a kotorékozás. A legalkalmasabb időszak pedig novembertől március végéig tart, így tehát az apróvad szaporodási idejének kezdetére a ragadozóállomány a területen lecsökken és augusztusig az apróvad nyugalmat talál a területen. A ragadozógyérítés eredményességéhez új alapokra kell helyezni a meglévő rendszert, át kell formálni, tudatossá kell tenni a gondolkozást. Hosszútávban gondolkodva érhető el siker.
Rövid szünet után Gömbkötő Péter előadásával folytatódott a konferencia. A szakember a Nagyragadozók a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság működési területén című előadásában arról beszélt, hogy milyen együttműködési lehetőségek vannak az állami természetvédelem és a vadgazdálkodók között. Gombkötő Péter előadásában elsősorban a már stabil állománnyal rendelkező farkasról és az egyre gyakrabban megjelenő medvéről beszélt. Az előadó az állami természetvédelem és a vadgazdálkodók lehetséges együttműködését a következőkben látja: közös szakmai tanulmányutak, szakmai továbbképzések, helyi gazdálkodóként részvételi lehetőség a BNPI nagyragadozók állományainak monitoringjában (genetikai minták gyűjtése, szőrcsapdák, kameracsapdák), a vadgazdálkodói tevékenység során elejtett vadfajok és a nagyragadozók által elejtett zsákmányállatok kondíciójának vizsgálata (csöves csontok fehérje, zsír és kalciumtartalmának vizsgálata), csülkös vadállomány telemetriai vizsgálata. Rövid távon az egyik legfontosabb a feladat a megfelelő konfliktuskezelési rendszer kiépítése.
Ezt követően Horváth Mihály adta át gyakorlati tapasztalatait az aranysakál vadgazdálkodási hatásáról és vadászatáról Lábodon. A szakember első sakálját 2008. július 28-án lőtte, míg 300. sakálja 2018. január 3-án esett. A konferencia napjáig összesen 430 sakált hozott terítékre. Az elejtés körülményeit vizsgálva a nyúlsírás utánzása alkalmával lőtt sakálok száma (142 egyed esetében) messze kiemelkedik. 119 egyedet a szakember etetőhelyen hozott terítékre. Az etetőhelyeknek jól megközelíthető helyen kell lenniük. Szeptembertől áprilisig eredményesen vadászható az aranysakál megfelelően előkészített etetőhelyeken. Horváth Mihály néhány tapasztalatát is megosztotta az érdeklődőkkel pl. a sakál nem tudja megfogni a kifejlett nyulat, de megfogja a vadmalacot, a felnőtt példányok jó része galandférges (Echinococcus multilocularis), nem ritka a 10 körüli vehemszám, a dögtereken jól vadászható, április-június hónapokban (szaporodási időszak) nagyobb a terítékre hozott kanok aránya, július-augusztusban ez fordítva van általában, nincs kevesebb róka aranysakálos területen. Az előadás végén a szakember néhány fontos, a jövőben megoldandó feladatra is felhívta a figyelmet. Mint a nap folyamán több előadás alkalmával, ő is megemlítette – többek között – a csapdázás jelentőségét és szükségességét.
A konferencia záró előadását Dr. Heltai Miklós tartotta Az aranysakál évtizedei Magyarországon: semmi sem úgy történik, ahogy gondoltuk? címmel. Az aranysakál elterjedésének körülményei kapcsán Heltai Miklós választ keresett arra a kérdésre, hogy vajon mi vezethetett a sakál gyors elterjedéséhez. Bár több lehetséges ok is felmerült (klímaváltozás, balkáni háború, új élőhelyekhez való alkalmazkodás, üldözés elmaradása, farkas hiánya), a pontos választ nem tudjuk. Táplálékösszetétele kapcsán sem kapunk egyértelmű képet: míg egyes területek táplálékvizsgálati eredményei egyértelmű kisemlős túlsúlyt mutatnak, addig más területeken a gyomorban talált táplálék nagyobb arányban valamilyen csülkös vadfajtól származott. Külföldi vizsgálatok azonban egyértelműen bizonyították, hogy összefüggés van a kint hagyott zsiger és a sakál jelenléte, elterjedése között, így a szakember szerint az első lépés a zsigerek eltávolítása lenne a területről. Az előadás konklúziója abban foglalható össze, hogy a vadászoknak és a tudomány képviselőinek össze kell fogni az aranysakál sikeres visszaszorítása érdekében.
A konferenciát egy közös ebéd zárta, mely közben a szakemberek megoszthatták tapasztalataikat, gondolataikat egymással.
