Egyre gyakrabban jelennek meg a helyi vagy akár az országos hírportálokon olyan cikkek, amelyek a Bükkben felbukkanó, megtelepedő, sőt szaporodó farkascsaládokról tudósítanak. Sajnos a híradások egy jelentős része negatív színben tünteti fel ezeket a nagyragadozókat, az ember sokszor nem tudja, örüljön-e nekik vagy inkább féljen tőlük?
„Lupus in fabula”, azaz „a farkas a mesében van” vagy „farkast emlegetnek, már a kert alatt jár” – szoktuk mondani, ha éppen arról van szó, hogy ne nevesítsd a bajt (miszerint a farkast), mert megjelenik. Ősidőktől vetélytársként tekintett az ember erre a nagyragadozóra és irtotta, vadászta, pusztította, ahol csak érte. Olyannyira, hogy nyelvünkből is eltüntette a farkas eredeti magyar nevét. Ugyanis tabunak minősült, kimondani sem volt szabad az ősmagyar elnevezését, így nem csoda, hogy lassan elfelejtődött.
A tiltott név használata helyett, annak körülíró formái terjedtek el, úgymint „farkas állat”, így lett belőle „farkas”. De nevezték még ordasnak, ami eredetileg ugyan „fekete és barna szőrszálakkal tarkázottat” jelentett, később azonban – elsősorban irodalmi hatásra – főnévként már szürkebundás ragadozónkat nevesítette. És ki gondolná, hogy még a „fene” szavunk is farkast jelentett valamikor? Manapság is gyakran kiszalad a szánkon, hogy „a fene egye meg!”, ami ebben az értelmezésben kicsit más hangulatú mondássá válik.
Ma már a nagyragadozók száma Európa-szerte valamelyest növekszik. 2004 novemberében 170–220 km/órás széllökésekkel söpört végig a vihar a Magas-Tátra déli oldalán és 750–1300 méteres magasságban szinte letarolta az erdőt. 2014-ben pedig az Alacsony-Tátra erdeit ritkította meg az orkán. Ezek az élőhelyek annak a szlovákiai farkasállománynak is a lakóhelyét jelentik, amelyek az észak-magyarországi farkasok forráspopulációit is jelentik. Természetes, hogy az élőhelyi változások következtében a farkasok déli irányba terjeszkedve telepedtek meg hazánkban. Itt megfelelő élőhelyeket találva maguknak, jelenleg már rendszeresen családokat alkotnak, szaporodnak is.
Nem elhanyagolható pozitívum, hogy a farkasok nyomása miatt csökken a patások erdeink természetes felújulását gátló hatása, ez pedig lehetővé teheti a fiatal növényzet természetes erősödését a korábban szétlegelt helyszíneken. A természetes állapotokat jelző növényfajok száma kimutathatóan nő a nagyragadozók által rendszeresen járt területeken. A természetes vegetáció visszatelepülése új élőhelyeket teremt, lehetőséget nyújt az őshonos ízeltlábú-, madár- és emlősközösségek állapotának javulásához is, ezáltal hosszú távon az erdőalkotó növénytársulások állapota is javul. Kíméletes, és a természeti folyamatokat figyelembe vevő tevékenység esetén a gazdálkodó is jól járhat.