A történet úgy kezdődött, hogy bemutatót tartottam a megyei vadásznapon, és az elöltöltős vadászfegyverekkel lehetett ismerkedni a sátorban. Majd meghívást kaptam egy vadásztársaság lőtéren tartott összejöveteléhez, ahol a vadászok már ki is próbálhatták, milyen szaga van a feketelőpornak. Teljesen fellelkesítette őket a dolog (itt mindenki tudja mennyire fertőző a fekete lőpor füstje). Ennek okán lehetőséget kaptam őz tarvad vadászatra, suta vagy gida elejtésére.
Berta Tamás vadásztársunk első elöltöltős zsákmányával. A .45-ös Hawken töltete 100 grain 2 Fg svájci feketelőpor és tapaszolt gömblövedék volt.
A vadőr ebéd után érkezett meg a terepjáróval, hogy kivigyen a vadászterületre. A Tisza árterületén szálltunk ki, hogy a magaslesig cserkeljünk. A mentetlennek ezen a részén nem szabad kímélni az őzállományt, mert a jegesár csapdába ejti, vagy lakott helyre szorítja ki a vadat. Így azok többnyire áldozatul esnek a telkeken lévő kutyáknak, mikor is fennakadnak a drótkerítésen, illetve kevésbé szerencsés esetben közlekedési balesetet okozhatnak. Így ha bármilyen tarvad akad utunkba, lőhető lenne. Bár vadőr barátom így is egy sorrendet állított fel, ha választási lehetőség van, akkor legelőbb a bakgidát, aztán a sutagidát és végül a sutát válasszuk. Cserkelés végén a les alatt meg is láttunk előbb egy sutát, majd két gidát. Vártam a megfelelő helyzet kialakulására. Hetven méterre tőlünk szépen keresztbe is ált az egyik gida, ám az erdőben olyan testhelyzetben voltunk félig leguggolva, hogy ekkora távolságról nem akartam megkockáztatni a lövést. A biztosabb lövés érdekében vadőr barátom lőbotot ajánlott, ám ahhoz fel kellett állnunk, ám abból a pozícióból a gallyak takarták a vadat. A hezitálásunkat megoldották az őzek, beszaladtak a sűrűbe.
A lesre felülve egészen a lővilág utolsó percéig várni kellett, még ismét lehetőséget kaptam, egy suta és egy bakgida megjelenésével. A lövés után a bakgida nem szenvedett sokat, tűzberogyott és két-három rúgás után elcsendesedett. Mivel kissé féloldalt állt, így a lapockánál behatolt lövedék a nyak tövénél távozott. Ami külön megnyugtató volt, hogy akkor is helyes kilövés lett volna, ha azt a fent írt körülmények nem indokolnák. Szegény gida, annak ellenére sem volt több 5 kg-nál hogy egyedül vezette a suta.
Rövid életével fizetet, hogy nekem első elöltöltős vadászélményemet, illetve nem mellesleg ünnepi vacsorát adhasson, ám így valószínűleg kevesebbet szenvedett, mert azóta a Tisza vízszintje ellepte ezt a területet.
Vadászélményekben gazdag és Boldog Új Évet kívánok,
Berta Tamás