A kormoránkérdés mára nemzetközi problémává vált. – Erdőzúgás magazin

A fajmegmentési és újraszaporítási akciók között érdekes helyet foglal el a nagy kormoráné. Védetté nyilvánításával az állományt sikerült annyira felduzzasztani, hogy egyedszáma milliós nagyságúvá nőtt. Ám a helyzet odáig fajult, hogy a legelszántabb környezetvédők is ki merik jelenteni: a kormorán túlszaporodott és komolyan veszélyezteti a vizek ökológiai egyensúlyát.

Majdnem kipusztult, majd óriási mértékű szaporodás indult

Európában a 70-es években drasztikusan lecsökkent ezen vízimadarak egyedszáma. Ekkor vált indokolttá védetté nyilvánítani. A védettség természetesen kiterjed a fészkelő helyeikre is. A biztonság és a nyugalom hatására az Atlanti-óceán illetve az Északi-tenger által határolt partszakaszokon óriási, akár ötezer egyedet is számláló kolóniák alakultak ki. A 30 éves védettség oda vezetett, hogy a 2000-es évek elejére a nagy kormorán korábbi néhány tízezres állománya meghaladta az egymilliót is. Ez az óriási madártömeg az év nagy részében költőhelyén tartózkodik, de van egy időszak, amikor elindul a kontinens belsejébe, a táplálékban gazdagabb vizek felé. És itt kezdődik a mi problémánk.

Magyarországon van egy honos kormoránállomány, amely egész évben itt fészkel, de novembertől ez a kb. 18 ezres kolónia megduplázódik az „átutazó’ madarak miatt. Könnyedén kiszámolható, hogy milyen halmennyiségre van szükségük, ha egy madár naponta minimum fél kg halat fogyaszt el.

Nem lehet helyi háborút vívni a kormoránokkal. Egész Európára kiterjedő problémakezelésre lenne szükség. Az igazán hatékony beavatkozást a fészkelő helyeken kellene megtenni, de ezt a jelenlegi igen szigorú európai szintű természetvédelmi szabályozások és madárvédelmi elvek nem teszik lehetővé.

A túlszaporodott kormoránok más vízimadarakat szorítanak ki élőhelyükről azáltal, hogy eleszik előlük a táplálékot, ráadásul eddig soha nem tapasztalt módon ritkítják élővizeink fajgazdagságát. Nyugodtan kijelenthetjük, hogy a kormorán igazi ínyenc, nemes és védett halainkra vadászik. Ráadásul a halak téli nyugalmának folyamatos zavarásával, a halak megsebzésével is jelentős kárt okoznak. Október-novemberben végigvonul a fekete sereg a kontinensen dél felé, majd tavasszal ugyanezen az útvonalon vissza, hatalmas pusztítást okozva minden országban.

A természetes vizeken milliókba kerül a halállomány fenntartása. A halállomány korosztály szerinti összetételét egy piramisként kell elképzelni. Legalul, legnagyobb létszámban az ivadékok vannak, és ahogy haladunk a csúcs felé, úgy nő a halak életkora, súlya. Ha a kormorán ilyen drasztikus mértékben ritkítja meg a fiatal állományt – mondhatjuk azt, hogy a piramis aljának felét kifalják-, egyre kevesebb hal éri meg a felnőtt kort.

Kifinomult halászképessége van, ügyes búvármadár. 20 m mélyre is lemegy a zsákmányért, és 1,5 percet képes a víz alatt tölteni. 40-50 m mélyre helyezett hálókban is találtak már fogságba esett kormoránt! Gyakorlatilag az egész vízteret végighalássza! A kifalás mellett tömegesen sebzi a halakat. 500 gr táplálékára kb. 200 gr sebzett hal jut. Halászmódszere során csoportosan merül és nyújtott testtel, de görbített nyakkal sebesen úszik a víz alatt, kampós csőrét mintegy horgot belevágja a halba, azt megragadva a felszínre úszik, és általában ott nyeli el.

Nem lehet előre megmondani, hová fajulhat a kormorán-ügy. Lassan teljesen értelmetlenné válnak a halászati törvények, a méretkorlátozások, tilalmi idők, mert ez a madár lehetetlenné teszi a vizek halállományának védelmét, fejlesztését.

A madárvédelmi tevékenység fontos feladat, de kérdés, szabad-e hagyni, hogy egy faj ennyire elszaporodjon, és táplálkozásával fenyegesse más fajok létét. Ezt a problémát Európa valamennyi érintett országának közösen kell megoldani.

Forrás: http://erdozugasmagazin.hu/2018/02/23/tamad-fekete-sereg/