A kutyákat lelövik, ugye?

Örök kérdés és perpatvarok forrása: miért lövi a vadász a kutyát? A jogszabályoknak mindenki nézzen utána, ha akar, az már lerágott csont. A legfontosabb azt tudnunk, hogy kivétel nélkül minden kutyalövés közvetlen oka a gazda felelőtlensége, hiszen ha a kutya szabadon van a vadászterületen, az szabálysértés. Ezt nem lehet vizsgálni, csak azt, hogy jogosan lőtt-e a vadász. És ha nem csinált nagy baromságot, akkor szinte mindig jogosan. Ha bárki kételkedik:

Az elvi része
Jó lenne tudomásul venni, hogy a kutya ragadozó. Ez nem hit kérdése: minden Buksiban, Bodriban és Pracliban ott dolgozik az ösztön, ha a környezet kihozza belőle. Hogy a ház tornácán, a hátsó udvar gyepén vagy a panelben nincs meg az ehhez szükséges inger, az nem jelenti, hogy ösztön sincs. Van az a törpepincserben és a csivavában is. Ha a gazdi ilyenkor azt mondja, hogy Buksi, Bodri vagy Pracli szelíd, sose bántott senkit, és csak játszani szeretne a nyuszival vagy a Bambival, az nem ténykérdés, hanem – lásd följebb – hitkérdés. (Kb. mint a lapos földbe vagy a gyíkemberekbe vetett hit.) A szomorú tapasztalat az, hogy nyuszi vagy Bambi ebben a játékban veszíteni fog. A kutya ugyanis – bármelyik kutya – vadászni fog, ha van rá lehetősége, és ölni. Utóbbit csak jó esetben, mert ez a faj már kellően elszakadt a természettől ahhoz, hogy az ösztön megkopjon, tapasztalata meg ne legyen. Sok esetben ezért csak tépi, rángatja a vadat  – nem csak éhségből, hanem „játékból” is, így még nagyobb károkat okozva. Talán minden jóérzésű ember számára ez már magában is ok arra, hogy a kutya ne legyen kint a természetben.

A gyakorlati része
De nézhetjük a piszkos anyagiakat is. Magyarországon a legfrissebb becslések szerint kb. 100 000 kóbor kutya van. Erre jöjjön rá mondjuk még 20-30 000, amelyik elszökik, elcsatangol otthonról. Legyünk optimisták és tegyük fel, hogy a 120-130 000 kutyának csak a negyede (31 250) kódorog a természetben. És tegyük fel, hogy pl. most, tavasszal ezeknek csupán a fele (15 625) szed össze vagy csak tép meg „játékból” egy-egy gidát, borjút. Ha túl is éli, el fog pusztulni: ha másért nem, hát azért, mert rajta marad a kutya szaga és az anyja nem gondozza tovább. Vegyük fele-fele arányban: az őzgida vadgazdálkodási értéke (20. sz. melléklet) 50 000 Ft, a szarvasborjúé 100 000. 50 000 x 7812,5 + 100 000 x 7812,5 = 390 625 000 + 781 250 000 = 1,172 MILLIÁRD Ft. És ebbe nem számoltuk bele, hogy a gidák és a borjak közül mennyi lett volna aranyérmes bak és bika, ami már többmilliós tételt jelentett volna a bevételi oldalon annak a vadásztársaságnak. Azt sem számoltuk bele, hogy a meghajtott vemhes tehenek, suták közül mennyi vetél és/vagy pusztul el a stressztől.
De az apróvadat se felejtsük el: mondjuk tegyük fel, hogy kotlási időszakban a 15 625 kutyának csak a fele fog meg egy-egy költő fácántyúkot. Darabonként 20 000 forintos vadgazdálkodási értékkel számolva az okozott kár 156 250 000 Ft, és nem számoltunk az így halálra ítélt fészekaljjal (10-12 tojás). Nézzünk csak rá a mezei nyúlra is: a kutya szaporodási időszakban simán kiszagolhat egy-egy vackot, és vidáman elropogtathatja a 3-4 nyúlfit. Feltételezve, hogy ennek a fele (statisztikailag gondolkodva 1,75) érte volna meg a felnőttkort, és szintén 20 000 forintos vadgazdálkodási értékkel számolva a kár 273 437 500 Ft. Az apróvadban a becsült kárunk 430 millió Ft.
Tehát az óvatos becslésünk szerint a kóbor kutyáknak csak 12-13%-a már legalább 1,5 MILLIÁRDOS kárt okozhat évente a vadgazdálkodási ágazatnak. Miheztartás végett, az összehasonlításhoz: a vadgazdálkodási ágazat eredménye a 2016-2017-es évben 1,314 milliárd forint volt (forrás: OVA). Szóval leegyszerűsítve: ha nem lennének kóbor kutyák, akkor a vadgazdálkodó szervezetek – amelyek rohadtul nem pénztermelő vállalkozások, mert az összes pénzt visszateszik a vadgazdálkodásba! – kétszer annyit fordíthatnának mondjuk fejlesztésekre.
És ne feledkezzünk meg a természetvédelmi vonatkozásról sem. Nem csak a fácán és a nyúl létezik a világon, vannak ám még földön fészkelő fajok, amiket Buksi, Bodri és Pracli felzabálhat. Pl. olvasom, hogy elkezdődött a túzokdürgés Bugyi mellett. A fokozottan védett túzok eszmei értéke egymillió forint. Folytassam…?

Gyáva népnek nincs hazája!
Persze, próbáljuk meg békésen. Ápolt, nyakörves, mellényes, fajtatiszta kutyára – különösen lakott terület mellett – nyilván csak a hülye lő rá. Az ilyen bűnhődjön, de elvétve hallunk ilyen esetekről. Ha tudjuk, hogy honnan szökik, jár ki a kutya, akkor szóljunk, ha nem használ, jelentsük fel, riasszuk az állatvédőket (igen, az állatvédőket, mert nem mindig ellenség!). De ha mindez nem működik, igenis lőjünk!
Hallom egyre többször vadásztársaktól, vadőröktől, hogy inkább nem is emelnek puskát kutyára, mert botrány lesz belőle. Működik a média rendesen: az évi sokezer lőtt kutyából (mert azért a többséget nem ijeszti meg a tévé) 2-3 valóban rosszul kezelt eset miatt egyre többen nem mernek élni a törvény adta jogosítványunkkal… Pedig az összes botrányos kutyalövésnél a vadász hibázik: pl. beledobja a kutyát a folyóba aztán hazudozik róla, lakott terület mellett olyanra lő, amit nem is lát rendesen. Fel kellene már fognunk, hogy a kutyalövés alapvetően védhető, és védenünk is kell magunkat, ha sor kerül rá! Ha lelőttük, akkor merjük vállalni, meg a konfliktust is! Olvastassuk le a csipet, ha van (ha nincs, akkor kérdés sem merül fel), vegyük a fáradságot, és jelentsük fel a gazdáját!
Mára már meg kellene értenünk: a kóbor kutyák csak nekünk fájnak igazán, mindenki más csak beszél róla. Az állatvédők ha akarnak se tudnak mit csinálni ezzel, se pénzük, se kapacitásuk, se hatáskörük nincs. Az államigazgatásnak kisebb baja is nagyobb ennél. Pedig ha elkezdődne a bírságolás a nem csippelt, nem oltott, láncon tartott vagy szabadon kóborló kutyák miatt, gyorsan rend lenne. Ehelyett sokszor ők is a vadászokra támaszkodnak, itt egy friss példa. A természetvédelem is csendben megbújik a háttérben, és hagyja, hogy a vadászok oldják meg a problémát és konfrontálódjanak. Szóval ki, ha mi nem?

Cicc!
Csak pár sor erejéig a kóbor macskákról. Bár macskából jóval többet lőnek évente, mint kutyából, macskalövéses ügyről nemigen hallottunk. Ennek oka, hogy a lakásban tartott macska nem jár ki, a kertes háznál meg fogyóeszköz (állatvédelmi oldalról ezt is érdemes lenne megvizsgálniuk az illetékeseknek…). Persze, Cirmi is cuki, nem bánt senkit, csak játszik, de azért jó tudni: az otthonról elcsavargó, elvadult vagy kóbor macskák az elmúlt évszázadokban 63 fajt pusztítottak ki. És itt is hallgat a természetvédelem, pedig a macska amellett, hogy megöl mindent, ami él és mozog, a fokozottan védett vadmacska génállományát is erőteljesen rontja. Szóval azt mondom: vadászterületen MINDEN macska vadat űz és ejt el, meg fertőzést terjeszt.