51 éve hunyt el gróf Széchenyi Zsigmond – Erdőzúgás magazin

Ötvenegy éve, 1967. április 24-én hunyt el gróf Széchenyi Zsigmond világjáró vadász, népszerű vadász- és útikönyvek szerzője.

Sárvár-felsővidéki gróf Széchenyi Zsigmond Antal (Nagyvárad, 1898. január 23. – Budapest, 1967. április 24.) magyar vadász, utazó, író. A magyar vadászati kultúra kimagasló alakja. Afrika, India, Alaszka és Európa vadásza. Kiemelkedő vadásztrófeája egy világrekorder addax (mendeszantilop). Vadászkönyvtára Magyarország legjelentősebb vadászati szakkönyvgyűjteménye, mely jelenleg a Magyar Természettudományi Múzeumban tekinthető meg.

A vadászat: vadűzés és erdőzúgás, de több erdőzúgás.

Családja

Édesapja gróf Széchenyi Viktor (1871–1945), Fejér vármegye és Székesfehérvár szabad királyi város főispánja, földbirtokos és gazdálkodó, édesanyja gróf Ledebur Wicheln Karolina (1875–1956). Apai nagyszülei gróf Széchenyi Dénes (1828–1892) és gróf Hoyos Mária (1838–1926) voltak.

Testvérei: Sára, Irma, Márta, Antal. Gróf Széchenyi Zsigmond a Magyar Nemzeti Múzeum alapítójának, Széchényi Ferenc grófnak ükunokája volt. Dédapja volt Széchényi Lajos, Széchenyi Istvánnak, a “legnagyobb magyarnak” testvérbátyja.

Első házasságát, Stella Crowtherrel, egy angol iparmágnás szép, fiatal lányával 1936-ban kötötte. Fiuk, Széchenyi Péter Londonban született 1939. február 4-én, azonban hamarosan, 1945-ben elváltak. 1947-től vadászati felügyelő, majd szakmuzeológus lett kitelepítése után. A kommunista rendszer alatt baráti segítséggel munkát kapott a Keszthelyi Helikon Könyvtárában, ahol ismét vadászhatott. A második feleségét, az ősrégi dunántúli nemesi származású hertelendi és vindornyalaki Hertelendy család sarját, hertelendi és vindornyalaki Hertelendy Margit asszonyt, 1959. május 5-én vette el Keszthelyen. Hertelendy Margit édesapja hertelendi és vindornyalaki Hertelendy József (1889–1933), perlaki szolgabíró, megyebizottsági tag, és édesanyja révfalusi Szentmihályi Margit (1894–?) asszony volt.

Tanulmányai

Gyermekkorát a Fejér megyei (ma Sárszentmihályhoz tartozó) Sárpentelén, illetve osztrák és cseh rokonsága Gutenstein, Milleschau és Niemes-i otthonaiban töltötte. Középiskoláit a székesfehérvári Állami Főreáliskolában, majd a budapesti Ferenc József Főgimnáziumban végezte.

1915-ben érettségizett, ezután azonnal besorozták és az első világháborúban 1916-1918 között csapatszolgálatot teljesített. Ezután jogi tanulmányait kezdte, de 1919-ben abbahagyta, mert életcéljának a természet és az állatvilág tanulmányozását tekintette. Felsőfokú iskoláit 1920-21 között Münchenben, Stuttgartban, majd 1922–23-ban Oxfordban és Cambridge-ben bővítette nyelvtudását és zoológiai ismereteit.

A második világháború és utána

Széchenyi Zsigmond vadászkönyvtára Magyarország legjelentősebb vadászati szakkönyvgyűjteménye, melyet 1969-ben a Mezőgazdasági Minisztérium megvásárolt a Természettudományi Múzeum számára.

1924–1932 között a Somogy megyei Kőröshegyen gazdálkodott, erre az időre esett első afrikai állatgyűjtő és vadászexpedíciója. 1927 tavaszán vadászott Almásy Lászlóval Szudánban, majd vadászott Egyiptomban, Líbiában, Kenyában, Tanganyikában és Ugandában. 1935-ben Alaszka következett, 1937-38-ban India, majd 1938-ban ismét Afrika. A második világháború alatt nagy veszteség érte. Leégett budapesti Istenhegyi úti villája, és megsemmisült trófeagyűjteménye. 1947-től; vadászati felügyelőként dolgozott az Országos Erdészeti Központban. 1950-ben a Mezőgazdasági Múzeumban, szakmúzeológus, de 1951-ben kitelepítették egy Hajdú megyei Polgár melletti tanyára. A Rákosi-korszakban sok igazságtalanság érte és munkát sem kapott. Az 1950-es években került a Keszthelyi Helikon Könyvtárba, itt dolgozott egy szakbibliográfián a vadászati irodalomról négy nyelven. 1955-ben a Szépirodalmi Könyvkiadó ismét kiadta a már negyed százada megjelent Csui!…-t. Felesége Hertelendy Margit bátorítására és biztatására ismét írni kezdett.

1960-ban hivatalos állami expedícióval (Dénes Istvánnal, Szunyoghy Jánossal, Schuller Imrével és Böröczky Kornéllal) Kelet-Afrikában járt. 1964-ben kilencedszer, de egyben utoljára jutott el Afrikába. Élete utolsó éveiben megadatott neki, hogy a szocializmusban is elismerjék munkásságát. 1967. április 24-én Budapesten hunyt el. Szakkönyvtára csodával határos módon túlélte a második világháborút, halálakor már több mint 4000 kötetet számlált.

Művei

• Csui!…
• Elefántország
• Hengergő homok
• Alaszkában vadásztam
• Nahar
• Afrikai tábortüzek
• Ahogy elkezdődött
• Denaturált Afrika
• Vadászat négy földrészen
• Két kecske1
• Trófeáim bemutatkoznak
• A szarvas selejtezése
• Ünnepnapok
• Szarvasok nyomában

Naplóiban, azaz útleírásaiban sokrétű állattani, néprajzi, földrajzi, megfigyeléseit tette közkinccsé tiszta, szép magyar nyelven, olvasmányos stílusban. Írásaiból Vadászat négy földrészen címmel állítottak össze kötetet 1987-ben. Művei az antikváriumok keresett ritkaságai, több közülük újabb kiadást is megért az elmúlt években. Születésének centenáriumán avatták fel emléktábláját a kenyai Masai Mara Nemzeti Parkban, de többek között nagyváradi szülőházán és Budapesten, az Úri utcában is található emléktáblája.

Életéről 2002-ben készült dokumentumfilm, mely az alábbi linkre kattintva megtekinthető.

Forrás: Wikipédia