Idén tél végén került hozzám használatra három darab, a kíméletes csapdázási
szabványok szerinti minősítéssel rendelkező, Belisle visszatartó kábeles csapda. A hazai
csapdázási gyakorlatban újdonságot jelentő eszközök tesztelését és bevezetését megkezdő
Hajas Péter Páltól, a Nyugat-magyarországi Egyetem kutatójától a csapdák átvételekor pontos
útmutatást kaptam, hogyan szagtalanítsam és telepítsem azokat. Az új csapdákat a vártnál
nagyobb eredménnyel tudtam használni, már az első két hét leforgása alatt három rókát és egy
kutyát sikerült fognom, holott az időjárás nem kedvezett a csapdázásnak. Speciális
óvintézkedések hiányában, fagyos időjárás esetén a csapda késve lép működésbe, vagy
egyáltalán nem használható. Az eredmények így is bíztatóak, hiszen az eddig eltelt 180
csapdaéjszaka alatt 14 rókát, 3 kutyát és 3 borzot, összesen 20 szőrmés ragadozót tudtam
megfogni. 100 csapdaéjszakára kifejezve: szőrmés ragadozókra ez 11,11, rókára szűkítve
pedig 7,77 fogás! A csapda használatát másoknak is ajánlom, ehhez szeretnék egy kis
segítséget nyújtani és kedvet csinálni.
A csapda a szőrmés ragadózok, elsősorban kutyafélék sérülésmentes, kíméletes élve-fogására
alkalmas, a véletlenül megfogott nem célfajok egyedei szabadon engedhetők. A
legegyszerűbb ajánlott telepítési mód esetén, egy mesterségesen elkészített pocoklyukban
elhelyezett csali szaglászása közben az állat a csapda beállítható kioldóerejű taposólemezére
lép. Az ennek hatására működésbe lépő csapda ideiglenesen megfogja az állat lábát és
eközben azon rögzül a forgó kapcsokkal, csillapító rugóval és szilikonos bevonattal ellátott
visszatartó kábel. Végül a feszítőrugók kioldanak és a csapdaszerkezet leesik a megfogott
lábról, hogy csak a kábel tartsa helyben a ragadozót
A csapda telepítését megelőzően zsírtalanítani, majd barnítani és szagtalanítani kell. A
zsírtalanítás mosószódával történik, tíz liter vízhez három-négy evőkanál mosószóda
szükséges. Ebben főzzük a csapdát és a kábeleket fél órán keresztül, majd a keletkezett habon
nem átemelve, hanem felöntve friss vízzel kivesszük a csapdákat. Ez után barnítjuk és
szagtalanítjuk: tölgyfa, diófa kéreggel, dió levéllel, dióhéjjal, fekete tea filterrel készült
főzetben fél órán át főzzük, majd szárítjuk. Kiemelten fontos hogy a csapdát ekkor már egy,
csak erre a célra használt vékony bőr vagy gumikesztyűben fogjuk meg, és szagtalanul
tároljuk.
Telepítése során törekedjünk arra, hogy a ragadozó orra a csaléteknél, a mellső lába pedig
a csapdán legyen. Nem véletlenül említek csalétket, hisz ennél a csapdánál nem falatot
használunk, nem a csapdán van elhelyezve falat, hanem csak az állat oda vonzásához
szükséges, az nem kap szerepet az elsütésben. Gyakorlatban ezt úgy érhetjük el ,hogy a földbe
45 fokos szögben egy 5-8 cm átmérőjű 15-20 cm mély lyukat fúrunk ,ebbe kerül a csali. Ez
elé ássuk be a csapdát, úgy, hogy a taposólemeze bal első sarka róka esetében 13-15cm
távolságra legyen a mesterséges pocoklyuk alsó széle közepétől. Az élesített csapdát a
gaztalanított, megfelelő mélységű gödörbe helyezzük, a taposólemeze alá fűcsomót
helyezünk, hogy megakadályozzuk a talaj aláfolyását. Majd a golyós horgonyt leütjük és
összekötjük a visszatartókábellal. Ezután a csapdát és a horgonyt vékonyan elfedjük rostált,
földel, homokkal kb. egy-két centiméter vastagon. Ezt követően szúrós gallyakból terelőt
készítünk, hogy a biztos fogáshoz kívánt irányból érkezzen a ragadozó, természetesen fontos
a szélirány figyelembevételei is.
Az elhelyezéshez használatos szerszámok: golyós horgony leverő rúd, kiskapa, palántázó
kanál vagy lyukfúró, kőműveskalapács, rosta, ecset. Alkalmazható csalik: belsőség, hús, hal
bármilyen a ragadozók számára vonzó „illatú” dolog, halkonzerv, májkrém, tepertő, amihez
hozzá jutunk.
A csapda előnyei közül elhelyezhetősége talán a legszámottevőbb. Mivel kisméretű,
földel takart, szinte észrevehetetlen a fémgyűjtők és laikusok számára. Nyugodtan
telepíthetjük akár az út mellé is a rókák kedvelt közlekedő helyei közelébe. Szelektív, amit
nem csak módszerével, hanem az élvefogással is kiegészít, „kutyás helyeken” is
balesetmentesen, nyugodtan alkalmazható. Napi hajnali ellenőrzésével az állatnak felesleges
stresszt nem okozunk, a kábel a forgó kapcsoknak és a beépített rugónak köszönhetően
sérülés nélkül tartja vissza a fogott állatot, a kihelyezés technikájából adódóan leggyakrabban
a jobb mellső lábánál fogva. Ára jóval alatta marad az ismert, forgalmazott hasonló
csapdáknak, egy hattyúnyak árából három darab vásárolható. Fogási aránya eléri talán meg is,
haladja ezek értékeit.
Elhelyezésekor az uralkodó szélirány nagy segítségünkre van, emellett vonszalék
készítése is fokozza eredményeinket. A teljes szagtalanítás alapvető feltétel. Használata során
fokozatosan tanulhatunk, több trükköt alkalmazhatunk. Minél több darab használata ajánlott,
így nagyobb területet is „rókátlaníthatunk”, telepítése csak 5-6 percet vesz igénybe, ezért egy
nap alatt nagyon sok letelepíthető, ellenőrizhető.
Hátránya a fagyérzékenység, azonban ezen nem lehetetlen segíteni: só, fagyálló, vagy
viaszolt homok felhasználásával. A csapda ezek nélkül is könnyedén telepíthető tavasszal és a
kora őszi migráció során. Eredményes működtetéséhez kellő szakértelem szükséges,
tanulással, a tapasztalatok cseréjével jelentősen növelhető a fogások száma.
Kanadában, és több Uniós tagállamban, sikeresen alkalmazzák. Ismereteim szerint
túzokvédelmi területein a Hortobágyi Nemzeti Park hazánkban az elsők között kezdte meg
használatukat. Beszerzésükkor érdemes odafigyelni arra, hogy eredeti kanadai gyártmányúak
legyenek eszközeink és tartozékaik, hiszen csak ez esetben garantált a hatékony és kíméletes
működés, ezért célszerű azokat a gyártó magyarországi képviselőjétől beszerezni.
Véleményem szerint a bemutatott visszatartó-kábeles csapdák használatának széleskörű
elterjedésével a hazai ragadozógazdálkodás jelentős fejlődést érhet el. Segítségükkel
vadászterületeinken időben tudnánk megfelelő ragadozó állománysűrűséget elérni, és szinten
tartani.
Török Pál
Forrás: http://omvkpest.hu/ordered/9464/pic/mappa2/kabeles.pdf