Az utóbbi években a vadgazdálkodással foglalkozók körében szinte napi szinten, de az állatartók között is mind gyakrabban merül fel az aranysakál neve. Az, hogy az aranysakál egyre elterjedtebb, nem vita tárgya, azonban annak mértéke, és az általa okozott kár nagysága annál inkább. Amikor arról érdeklődtem, hogy kit érdemes minderről kérdezni, a legtöbben Horváth Mihály erdőmérnökhöz, a SEFAG Zrt. Lábodi Vadászerdészetének erdészeti igazgatójához irányítottak.
Sakálpredáció áldozatául esett fiatal őzbak
Mikor tűnt fel az aranysakál Magyarországon?
2010-ben készült egy tanulmány „AZ ARANYSAKÁL ELŐFORDULÁSAINAK ÉS ÉSZLELÉSEINEK VIZSGÁLATA 1800–2007 KÖZÖTT, IRODALMI ADATOK ALAPJÁN” címmel. Az ebben olvasható információk szerint az szűrhető le, hogy a mai Magyarország területén 1800 és 1981 között – tehát 180 esztendő alatt – összesen három olyan esetet jegyeztek fel, amiről kijelenthető, hogy „biztosan sakál” volt. 1981-től azonban már – eleinte – szinte évente, később pedig egyre gyakrabban kerül említésre ez a ragadozó. Nagyjából az 1980-as évek eleje tekinthető tehát az aranysakál újbóli vagy első megjelenésének hazánkban. Azért fogalmazok így, mert ugyan a fajt őshonosnak tekintik, ezzel kapcsolatban azonban vannak viták. Jómagam is inkább azokkal rokonszenvezek e kérdésben, akik cáfolják azt, hogy ez a faj őshonos lenne Magyarországon.
Magyarországon több tízezerre tehető a számuk
Van oka annak, hogy a nyolcvanas évek hozták magukkal ezt a fajt?
Nincs tudományos magyarázat arra vonatkozólag, hogy miért erre az időszakra tehetőek az első – azt követően pedig – az egyre nagyobb számú észlelések. Főként az a magyarázat védhető nehezen, amikor és ahogyan annak az okát próbálják indokolni egyesek, hogy a múlt század közepén gyakorlatilag ez a faj kipusztult volt nálunk. Ha mégis első megjelenésről beszélhetünk a nyolcvanas évek elején, akkor annak az indoka már többféle és sokkal kézenfekvőbb magyarázatú lehet. Oka lehet a globális felmelegedés, aminek a hatására a Balkánról kiindulva észak felé kezdett teret hódítani a sakál, de az is elképzelhető, hogy egy korábban nem ismert, új faj vagy alfaj nagyon intenzív terjedésének lehetünk tanúi.
Terjedésük intenzitásáról mit kell tudni?
Ahogyan már említettem, a nyolcvanas évek elejéről még csak egy-egy példányról van tudomásunk országunkban, ma pedig már hatezer körüli az a szám évente, amit a vadászok elejtenek. 2016-ban 4225-öt, 2017-ben 5831-et, tavaly pedig minden bizonnyal jóval hatezer fölött. Jómagam 2017-ben és 2018-ban – két esztendő alatt – összesen 575 példányt lőttem a Lábodi Vadászterület egy nagyjából húszezer hektáros területrészén.