A vadászati szezon március 1-től február 28-ig tart, de szezonálisan mindig előtérbe kerülnek egyes vadászati módok. A szeptemberi szarvasbőgés a csúcsa mindennek. Októberben a dámok barcogásában is érintett megyénk. A téli időszak sava-borsát pedig a hajtó- és terelővadászatok adják – fogalmazott Baracskay Lajos, a Veszprém Megyei Vadászkamara titkára.
Ezek társas rendezvények, amelyekre nagyon sokan készülődnek, szervezők, vadászok és hajtók. A nagy mennyiségű vad miatt, a ritkításuk érdekében rendezik a téli hajtásokat, melyekből a megyében az erdőgazdaságok hagyományosan sokat és a vadásztársaságok is egyre többet rendeznek. Ilyenkor a túlszaporodott tarvad (a nőstény szarvasfélék és borjaik) is lőhetők, ezáltal a vadkárokat és a vad lakott területen belüli jelenlétét is lehet csökkenteni. A nagy előkészítést igénylő vadászatokon maximum huszonöt golyós puskás vehet részt, a tereléseken használhatják a 46 centiméter marmagasságnál kisebb kutyákat is, amelyek kimozdítják a sűrűből a vadat.
Újabban az őz, a szarvas, a dámtarvad, a vaddisznó, a róka és az aranysakál szerepel majdnem mindenkinél a lőhető vadfajok között.
A társas vadászatok nemcsak az állomány szabályozását szolgálják, hanem az összekovácsolódást, a társasági életet is.
– Ezen a hétvégén az erdőgazdaságoknál és több vadásztársaságnál is lesz hajtás. Nálunk, a Csobánc Vadásztársaságnál csütörtökön kezdődik, háromnapos lesz és svájci vendégek érkeznek. Azt gondolom, ha valaki ennyit utazik, akkor illik úgy kiszolgálni, hogy jól érezze magát – fogalmazott Baracskay Lajos. Elmondta még, hogy a külföldi vadászoknak is ünnep, ha ilyen vadászatokon vehetnek részt, amely után a teríték elkészítése és a vendégeknek való átadása után étellel-itallal kínálják őket. A vacsora alatt pedig a vadászok megoszthatják egymással az élményeiket.