Jelentős fejlődésen ment keresztül az utóbbi években az Országos Magyar Vadászkamara, amelynek közelmúltban megválasztott főtitkára, Bajdik Péter a támogatási rendszer reformjáról, a közelgő vadászati világkiállítás kihívásairól és a vadászok társadalmi megítéléséről beszélt a Magyar Időknek. A lap kérdéseire válaszként hangsúlyozta azt is: a vadászok egyik legfőbb feladata a vadvilág megőrzése.
– A közelmúltban választották meg az Országos Magyar Vadászkamara (OMVK) új főtitkárának. Milyen tervekkel látott munkához?
– Az elmúlt években, különösen az utóbbi négy év alatt a kamara dinamikus fejlődésen ment keresztül, amiben nagy szerepe volt az intenzív érdekképviseleti munkának. Mindeközben a kormány is több olyan gesztust tett, aminek eredményeképpen többletforrásokhoz jutottunk. Ennek köszönhetően egy új támogatási rendszer jöhetett létre, az Országos Vadgazdálkodási Alap. Ehhez kapcsolódóan pályázatok kiírása mellett döntöttünk. Az egyik fő cél most az alapból elérhető források korrekt kifizetése, a szerződések megkötése, a hazai vadgazdálkodási ágazatban olyan pénzügyi fejlesztési lehetőségek biztosítása, amelyek a magyar vadállomány fenntartható megőrzésének zálogai.
– A magyar vadállomány megőrzése? Az emberek jelentős részének a képzeletében ez az, amit talán a legkevésbé kapcsolnak össze a vadászokkal. Nem próbálnak a vadászat társadalmi megítélésén változtatni?
– Dehogynem! Ez is a kamara egyik fő törekvése, mondhatnánk ezt egyfajta társadalmi küldetésnek is. Az OMVK vagyonkezelésbe kapta a hatvani Széchenyi Zsigmond Vadászati Múzeumot, ezzel együtt a múzeum működtetéséért is felelős. Szeretnénk bővebb szakmai tartalommal megtölteni a múzeumot, s elérni, hogy az intézmény minél több látogatót fogadjon. Ezen keresztül is szeretnénk bevonni az egész társadalmat a magyar vadászélet szellemi és lelki világába, hogy megismerhessék azon értékeket, amelyekre minden magyar ember büszke lehet. Fontos, hogy a kamara közvetíteni tudja az embereknek: a vadgazdálkodás fontos és szükséges tevékenység. Nyitni kell az emberek felé, hogy átadhassuk nekik azon üzenetünket: a vadász nem gyilkos, miként az erdész sem favágó.
– Törekvéseik ellenére sokan próbálják meg a vadásztársadalom rossz hírét kelteni. Minap az egyik hírportál az illegális agancsgyűjtők mellett tört lándzsát, mondván, hogy az erdőben talált lehullott agancsokat bárki felszedheti. Ki az állatok által levetett agancsok tulajdonosa?
– A vadgazdálkodási törvény előírásai szerint a vadászatra jogosult tulajdona. Tehát nem a vadászok, hanem annak a szervezetnek a tulajdona, amelyik az ott élő vadállomány kezelésének a feladatait ellátja.
A főtitkár szerint dinamikusan fejlődik a szervezet
Fotós: OMVK/Földvári Attila
– Tehát ez csak az anyagi érdekek védelméről szól?
– A hullott agancsnak nem a pénzben kifejezhető, hanem az úgynevezett vadgazdálkodási értéke a legfontosabb. A vadász szabályok szerint vadászik, példának okáért a korosztály-szabályozás szempontjai szerint. A hullott agancs évről évre megmutatja az adott egyed tulajdonságait. Ez egy vadbiológiai értékmérő, amelynek ismerete fontosabb, mint az agancs pénzügyi ellenértéke. Az agancs gyűjtése alapvetően nem illegális, abban az esetben, ha a vadászatra jogosult hozzájárul ehhez, ez egyfajta rendszert és keretet biztosít. Mindemellett fontos, hogy létezik az illegális agancsozás, amikor akár napokon keresztül hajtják az állatokat, abban bízva, hogy az ágak, vagy rosszabb esetben a kifeszített drótok miatt könnyebben elvesztik az agancsukat. Ez sérülést okozhat az állatnak. A megzavart állatok sokszor csoportosan mezőgazdasági területekre és erdőfelújításokra gyűlhetnek, ahol jelentős kárt okozhatnak, arról nem is beszélve, hogy a hajszolt vad szükségszerűen az utakat is keresztezi, ami balesetveszélyes. Éppen ezért nagyon fontos az agancsgyűjtés területi szabályozása. Az ilyen fajta vadűzés akár büntető törvénykönyvi tétel is lehet, hiszen ha az állatnak tartós szenvedést okoznak, az kimerítheti az állatkínzás tényállását.
– Ahhoz, hogy könnyebben le lehessen bontani a társadalmi gátakat, remek lehetőség egy nagyobb esemény, mint például a 2021-ben rendezendő vadászati világkiállítás, amelynek hazánk ad majd otthont. Milyen hatással lehet ez mind Magyarország, mind a kamara életére?
– A magyar (vadász)társadalomnak és a kamarának egyaránt fel kell készülnie a kiállításra, hogy képesek legyünk megmutatni értékeinket a világnak. Szeretnénk bemutatni a nagyközönségnek a vadászathoz közvetlenül kapcsolódó témaköröket, és a vadászattal érintőleges kapcsolatban álló tevékenységeket. Ilyenek lehetnek például a hagyományos vadászati módok, a solymászat vagy a vadászíjászat, de gondolhatunk a vadgasztronómiára vagy a különböző lovassportokra is.
– A kamara koordinálja a felkészülést?
– A kiállítás előkészítéséért Lázár János megbízása nyomán Károlyi József miniszteri biztos a felelős. Károlyi Józsefnek és csapatának az a feladata, hogy kidolgozza a világkiállítás adminisztratív, előkészítő elemeit, s ebben tud és fog is segítséget nyújtani nekik a kamara. Az esemény lebonyolítása közös ügy, nagy feladat, amely komoly állami szerepvállalás nélkül elképzelhetetlen. Érinti a kamarát, de mellettünk kastélyokat, múzeumokat, a védegyletet, a Nemzeti Agrárgazdasági Kamarát, és a turizmussal, vendéglátással foglalkozó cégeket és civil szervezeteket is, hiszen, mint már utaltam rá, a világkiállítás nemcsak a vadászatról szól, lehetőséget kínál többek között a borvidékek, a gasztronómiai értékeink, a fürdőturizmusunk bemutatására is.