A NÉBIH adatai szerint Magyarországon idén áprilisban történt az első afrikai sertéspestis-fertőzés. Egy hónappal később már 9, júniusban 13 mintában találták meg a vírust, eddig összesen 27 esetet regisztráltak. Ehhez képest a fertőzéssel leginkább érintett szabolcsi területekről a vadászok szerint mára szinte a teljes vaddisznóállomány kipusztult: van olyan vadásztársaság, ahol ősz óta 250 elhullott vaddisznót ástak el – az előző vadászati évben az egész megyében összesen 56 döglött vaddisznót találtak. Kérdés, hogy ha nem a rettegett ASP végzett velük, akkor mi áll a tömeges elhullás mögött. Az Átlátszó.hu videóriportja.
Hónapokig tartott a lónyai vadaskertben, míg az összes vaddisznót kilőtték: a 25 centis agyarú öreg kanok éppúgy nem élték túl a vadaskert felszámolását, mint a néhány kilós malacok. Tavaly március végén rendelt el a járási főállatorvos a területre karantént – hivatalosan megfigyelési zárlatot-, majd egy héttel később a teljes állomány „diagnosztikai célú kilövését”. Mindkét határozat az afrikai sertéspestissel való fertőzöttség gyanújáról beszél, míg a harmadik, a kilőtt állományt felleltározó szeptember 11-én készült jegyzőkönyv már az „afrikai sertéspestis fertőző állatbetegség leküzdése céljából kilövésre került állatok”-at és „betegség terjesztő anyagokat” veszi számba. A kilőtt állatokból előírás szerint mintát vettek, amit a NÉBIH központi laboratóriumában vizsgáltak meg – az eredmény szerint a 183 vaddisznó egyike sem volt fertőzött.
A NÉBIH által rendelkezésünkre bocsájtott adatokból ugyanakkor kitűnik, hogy tavaly márciusban a megyéből vizsgálatra beküldött mintákból „egy minta eredménye kétes” lett, vagyis egyértelműen nem lehetett kizárni, hogy az állat ASP-fertőzött volt. A kétes eredményű minta a lónyai vadaskertben talált elhullott vaddisznóból származott. A karantént elrendelő határozat szerint a tetemet megvizsgáló hatósági állatorvos sem tudta egyértelműen kizárni az ASP-fertőzést – ez vezetett aztán az állomány „diagnosztikai célú” kilövéséhez. A NÉBIH adatai szerint ugyanakkor a gyanú alaptalan volt: a tavaly az ország egész területéről beküldött további mintegy 5 ezer minta mindegyike negatív volt az afrikai sertéspestis szempontjából.
Az afrikai sertéspestis rendkívül könnyen terjedő („nagy ragályozó képességű”) fertőző vírusos állatbetegség, amely ellen nincs orvosi védelem: sem gyógyszer, sem védőoltás. A vírus nemcsak az állatok közti közvetlen érintkezéssel, hanem akár egy autó kerekére került ürülékkel is képes tovább terjedni, ráadásul hónapokig életképes marad. A megfertőződött állatok szinte kivétel nélkül elhullanak, gyakran néhány nap alatt. Bonyolítja a járvány elleni védekezést, hogy nem mindig pusztul el a teljes állomány: akad példány, amelyik túléli a konda többi tagját, de vírushordozó marad, ezzel hozzájárul a járvány terjedéséhez. Az ASP ugyanakkor nem fertőz meg sem más vadfajokat, sem az embert, a legnagyobb fenyegetést a házi sertésállományra jelenti.
Mivel az egyetlen védekezési lehetőség jelenleg a megelőzés, vagyis a betegség fizikai távoltartása, az importőr országok legtöbbször behozatali tilalmat rendelnek el azon országokkal szemben, ahol felütötte a fejét az ASP-járvány. A tiltás súlyos következményekkel jár a sertéságazatra nézve: az első, április 21-én hivatalosan is elismert magyarországi fertőzés bejelentése óta olyan kulcsfontosságú célországok tiltották meg a magyar sertéshús, illetve sertésből készült élelmiszerek importját, mint Japán, Dél-Korea, Kína vagy Oroszország.
Szakemberek szerint ugyanakkor járványügyi szempontból vicc, hogy egy héttel a bejelentés után az ukrán hatóságok a magyar sertéshús és egyéb termékek mellett még a takarmány behozatalát is megtiltották: július közepéig Ukrajnában 88 minta adott pozitív ASP-eredményt, ami összevetve a 27 magyarországi esettel önmagában is mutatja a járvány terjedésének irányát. Tavaly Ukrajnában 163 ASP-fertőzést regisztráltak, ezek egy részét már a házi sertésben, vagyis az idei számok nem utalnak a járvány enyhülésére. A magyar országos főállatorvos tárgyalásai nyomán mindenesetre néhány napja az ukránok enyhítettek az embargón, de a legfontosabb távolkeleti piacokról továbbra is ki van zárva a magyar sertéshús.
Furcsa járvány
A NÉBIH által közölt adatok szerint az első egyértelmű ASP-fertőzést idén áprilisban mutatták ki egy Gyöngyös közelében talált vaddisznó teteméből. A következő hónapban 5 további fertőzést regisztráltak Gyöngyös környékén, és kettőt az ukrán határ közvetlen közelében: Tiszakerecsenyben és Beregdarócon. Június 1-jén aztán egyetlen napon 5 fertőzést regisztrálnak ugyanezen a környéken egy 5 kilométer sugarú körben, tíz nap múlva megint 5 ASP-s esetet jelentenek. Utána viszont a pestis mintha eltűnt volna Szabolcsból, az elmúlt 40 napban ugyanis megint nem jelentettek egyetlen esetet sem.
Önmagában is elég furcsa a fertőzések ilyen egyenetlen időbeli eloszlása, az pedig még inkább, hogy egy súlyosan fertőzött területről, ahol ötösével találják meg az ASP-ben elpusztult állatokat, egyszercsak eltűnik a betegség. A furcsa jelenségre van egy egyszerű magyarázat: a környéken mostanra majdnem teljes egészében kipusztult a vaddisznóállomány. A helyiek elmondásán túl – a megye beregi részén evidenciaként beszélnek a dologról -, több tényező is erre utal.
Egyrészt az ukrán közegészségügyi hatóság adatbázisából tudható, hogy az ASP már 2016-ban megjelent Kárpátalján, a Magyarországgal határos nagyszőlősi járásban. Tavaly már 13 esetet regisztráltak a régióban, többek közt Munkács környékén, a nagyszőlősi, a beregszászi és az ilosvai járásban. A járvány 2012-ben ütötte fel a fejét az ország keleti régióiban, 2017-re már Ukrajna egész területén jelen volt az afrikai sertéspestis – vagyis az ASP több mint egy éve elérte Magyarország keleti határát. (Tegnapi hír, hogy Romániában is sertéspestises disznókat találtak nagyon közel a keleti határhoz.) A határon pedig nyilván nem állt meg: a 136 kilométernyi ukrán-magyar határ túlnyomó része erdős-bokros terület, kisebb része a Tisza vonalát követi, egyik sem jelent a vaddisznónak akadályt.
Így terjedt az afrikai sertéspestis Ukrajnában:
Egyértelműen az állomány radikális megfogyatkozására utal, hogy a NÉBIH által fertőzöttnek nyilvánított területeken látványosan csökkent, sok helyen meg is szűnt a vaddisznók által okozott mezőgazdasági kár. Igaz, ez nem nagyon vigasztalja a beregi gazdálkodókat, mivel az ASP miatt tavasszal bevezetett vadászati tilalom alatt a vadásztársaságok a szokásos vadkárelhárítást sem végezhették, így a nekibátorodott őzek és szarvasok soha nem látott pusztítást végeztek: tönkrerágott gyümölcsösök, termés nélküli napraforgótáblák mutatják a vadállomány pusztulásának és az erre reagáló hatósági intézkedések felemás eredményét.
Van olyan vadásztársaság, amelyiktől 10 millió forintot követel egyetlen gazda, akinek a szarvasok néhány nap alatt tönkretették az épp termőre forduló gyümölcsösét – a vadásztársaság tagjai zömmel helyi kisegzisztenciák, a társaság elnöke szerint kizárt, hogy ők ki tudják fizetni az egyébként nem vitatott követelést, meg a többi kisebb-nagyobb kárigényt. Nem egy helyen állt elő az a furcsa helyzet, hogy a kár elszenvedője gazdálkodóként attól a vadásztársaságtól kell, hogy követelje a vadkár megtérítését, amelynek saját maga is tagja.
De akkor hová lettek a vaddisznók?
Tavaly ősz óta pusztulnak a vaddisznók a beregi térségben – egyszerű tagtól vadásztársasági elnökig ezt sokan megerősítették, persze csak név nélkül, mert még a több száz hektáron gazdálkodó nagygazdák is tartanak a retorziótól. Általánosnak tűnő vélekedés, hogy a járványt sokáig tagadó hivatalos álláspont mögött a magyar sertésexport urai állnak, akiknek a keze messzire elér – senki nem akarja kockáztatni azokat a támogatásokat, amelyek nélkül még egy viszonylag korszerű gazdaság is csak veszteségesen működtethető.
A NÉBIH által tavaly elrendelt óvintézkedések egyikeként a vadásztársaságoknak aktívan keresni kell az elhullott állatokat, a megtalált dögöt pedig mintavétel után helyben el kell ásni. Az intézkedésnek meg is lett az eredménye: az érintett vadásztársaságoknál a tavalyi vadászati évben 50 és 250 között mozog a megtalált és elásott tetemek száma, összességében tavaly ősztől idén tavaszig ezres nagyságrendben pusztulhattak el vaddisznók a térségben. Az Országos Vadgazdálkodási Adattár adatai szerint a korábbi években az egész megyében két nagyságrenddel kevesebb vaddisznóelhullás történt, a legfrissebb adatokat csak nyár végére dolgozzák fel.
Az arányok helyi léptékben is hasonlók – ahol az előző vadászati években még jellemzően 5-10 elhullott állatot találtok, ott a tavasszal zárult vadászati évben 50-100, vagy akár 200 tetemet kellett elásni. Csakhogy a NÉBIH szerint a nagyságrendi ugrás mögött nem az afrikai sertéspestis áll, hiszen a hivatalos adatok szerint áprilisig egyetlen fertőzés sem történt. Lehet akár így is, de ebben az esetben adódik a kérdés, hogy akkor mi okozta a vaddisznók tömeges pusztulását?