Mezei nyúl – Erdőzúgás magazin

Legfontosabb emlős apróvadunk a mezei nyúl, aki nem véletlenül a leggyakoribb is, hiszen mint menekülő- és zsákmányállat, bizony fent kell tartani a létszámot a mezőkön, erdőszéleken, ezért olyan szapora, mint – egy nyúl.

Az amúgy magányosan élő mezei nyulak udvarlási időszakát bagzásnak hívja a szakirodalom, és bizony ilyenkor a hím nyulak, azaz a bakok jellegzetes bakugrásokkal, hosszú kergetőzésekkel próbálják a nőstényeket jobb belátásra bírni, ami nem egyszerű, a naptárt is figyelniük kell közben – ha ez szokásuk lenne – mert a bakoknak decembertől szeptemberig, míg a nőstényeknek egy hónappal később, januártól szeptemberig van kedvük ehhez. Ezen ugrások közben „bokrétájuk” is segítheti őket, de ez esetben nem virágcsokorra kell gondolni, hanem így hívják a nyulak farkát, ami az egymást közötti kommunikációban is használnak.

A vemhesség a mezei nyulaknál rendkívül érdekes: 41 napig hasas egy mezei nyúl hölgy, viszont az ellés 38. napon történik meg.

Ez a jelenség a kettős vemhesség – szép nevén szuperfötáció – ugyanis a vemhes nyúl még a fialás előtt 3-4 nappal újra párzik, ez indítja be a következő peteleválást, amiknek a megtermékenyítését nyálkahártyájában az előző (38 nappal ezelőtti) párzás óta tárolt spermiumok végzik el. Azaz, a következő alom fejlődése a méhben 3-4 nappal előbb megindul az épp aktuális ellés előtt, és ráadásul az aktuálisan „aktív” bak csak beindítja a peteleválást, az apa az előző hím lesz. Átlagosan 2-3 fejlett, már szőrös és nyitott szemű kisnyúl születik és van, hogy már 3 hónaposan ivarérettek. Egy évben akár 3-4-szer is elhet, és, ha minden kedvező számára, akkor akár 8-12 évet is megélhet… Hát ez a magyarázata, hogy ilyen eredményesek a nyulak a „reprodukcióban”.

Szükségük is van erre, hisz – mint fentebb említettem – vadásznak rá többen is: ragadozó madarak, róka, sakál, vadmacska, nyest is előszeretettel „kergetőzik” vele, amit azért nem könnyít meg a nyúl, hiszen jellegzetes cikk-cakk ugrásokkal igyekszik megzavarni a ragadozókat. Mivel azért a futás ezen módját egy nyúl sem választja szívesen, így két módon is próbálja megelőzni: egyrészt mikor a biztonságot jelentő bokros/gazos pihenőhelyére vonul, sokszor a saját nyomán visszafut, majd többméteres oldalugrással foglalja el a vackát, így az őt esetlegesen szagminta alapján követő ragadozó „zsákutcába” kerülhet.

A másik egyszerű, de védelmet adó stratégiája, hogy inkább alkonyatkor és este aktív, így kevésbé szúrják ki a nyúlhúsra pályázók. Általában ilyenkor indul enni is, ami a vegetáriánus elvük ellenére is igen változatos: pázsitfüvek, mezei növények (pl. cickafark, pásztortáska, útifű, pitypang, herefélék), bokrok levelei, télen fa- és bokor kéregre is ráfanyalodnak (a gyümölcsösökben és faiskolákban komoly károkat okozva), és persze terített asztal számukra a különböző tavaszi zendülő vetések is, legyen akár lucerna, akár – természetesen – répaföld. Szükségük is van a lédús étekre, mert szinte nem is isznak, a folyadékot a táplálékukból veszik főként magukhoz.

Érdekes az is, hogy a nyulaknak dupla metszőfoguk van: a két metszőfoguk nem egymás mellett, hanem egymás mögött helyezkedik el, ráadásul a fogzománcuk a belső oldalon vékonyabb, így ez jobban kopik – ezért éles mindig a metszőfoguk, amik amúgy – rágcsálókra jellemző módon – állandóan növekszenek az élete során és az evés közben folyamatosan kopik (a táplálkozás tehát duplán fontos a számukra).

Az üregi nyúltól könnyen megkülönböztethető a jellegzetesen hosszú füléről, valamint sárgás-barnás-szürkés terepszínéről.

Vadászati idénye: október 1. – december 31.

Szerző: Jóba Kati – vadgazdamérnök, állatgondozó – Budakeszi Vadaspark

Fotók: Internet