A HIVATÁSOS VADÁSZ DICSÉRETE
Manapság még mindig nagyon kevés szó esik a vadászok azon csoportjáról, akik szó szerint életüket és vérüket adják a vadállományért: ők a hivatásos vadászok.
Ők azok, akik hivatalba lépésükkor esküt tesznek a vadállomány védelmére, nevelésére és megfelelő hasznosítására. Ezt azért tehetik meg tiszta lelkiismerettel, mert egy ideje már követelmény az, hogy a vadásztársaságok és vadgazdálkodók csak olyan személyt alkalmazhatnak hivatásos vadászként, aki legalább középfokú szakirányú képesítéssel rendelkezik. Így már nem fordulhat elő az, hogy mondjuk egy géplakatos kezeli a vadállományt, aki a legjobb szándék mellett is követhetett el olyan hibákat, amik hosszú távon a vadállomány kárára váltak.
Én gyerekkorom óta foglalkozom a vadászat és erdészet kérdéseivel és olyan körökben mozgok, melyeknek ezek a központi témái. Lehet, hogy csak ezért, de úgy érzem, hogy manapság sok fiatal, aki a természet közelségére vágyik, jelentkezik valamilyen vadászati, vadgazdálkodási képzésre, hogy ezen csodás, ám egyáltalán nem könnyű szakmát válassza hivatásának és megélhetési formájának.
Én sem véletlenül jelentkeztem annak idején Sopronba az erdőmérnöki szakra, majd pedig diplomáztam le 2012-ben.
A legtöbb fiatal, korábbi önmagamhoz hasonlóan idilli képet őriz magában az erdész és vadász szakmákról, sőt a legtöbb “civil”, mikor megtudja, hogy mi a tanult szakmám, rögtön azt válaszolja, hogy: “hú, az nagyon szép hivatás!”
Valóban az, de egyáltalán nem könnyű. Szorítkozzunk most a hivatásos vadászokra, az erdészekről majd a későbbi írásokban értekezünk részletesebben.
Mit is jelent az, hogy hivatásos vadász, vagy vadőr, hogy lehet valaki az, és mit kell csinálna kenyérkeresetként? (Az alábbi válaszok egyben tisztázzák a bejegyzés első mondatában található “életüket és vérüket” kifejezést is.)
Ahhoz, hogy valaki vadőr lehessen, el kell végeznie minimum egy középfokú szakképzést, vagy esetleg egy főiskolát. Ezt követően találnia kell munkát a szakmában. Ez manapság sokkal könnyebb, mint néhány éve, mikor még nem volt kötelező a szakirányú képzettség. A legtöbben vagy erdőgazdaságnál, vagy vadásztársaságnál helyezkednek el.
Az idill általában eddig, vagy még néhány hónapig, naivabbaknál és/vagy szerencsésebbeknél esetleg egy-két évig tart.
A valóság ugyanis teljesen más, mint amit a suliban elképzeltél. Még akkor is, ha a legjobb főnököd van és a legjobb kollégáid, akik segítenek és támogatnak amennyire csak lehet. Emellett pedig megbecsülnek. Hozzá kell tennem, hogy az előbbi két mondat sokkal ritkábban bizonyul igaznak, mint kellene…
Mik lesznek tehát a feladataid, ha hivatásos vadásznak állsz? (A teljesség igénye nélkül.)
Gyakorlatilag folyamatosan kint leszel a rád bízott minimum 3 ezer hektáron, de ez nem azt jelenti, hogy folyamatosan vadászni fogsz. Széchenyi Zsigmond örökbecsű mondása szerint a vadászat vadűzés és erdőzúgás, de több erdőzúgás. Nos, a vadőr tevékenységére lefordítva ezt úgy mondanám, hogy a vadőri munka vadűzés és vadgondozás, de több vadgondozás. Sokkal több vadgondozás, mint vadászat.
Ezen belül különböző vadgazdálkodási berendezéseket fogsz létesíteni és karbantartani (leseket, dagonyákat, szórókat, etetőket, sózókat, itatókat, stb.), meg kell szervezned és le kell bonyolítanod a vadföldek létrehozását és gondozását, a téli takarmányozást, és hasonlókat.
Vadászni is fogsz, de leginkább dúvadra, illetve mások által sokszor “nemszeretem vadra”, például tarvadazáskor és selejtezéskor.
Akkor hol maradnak a 10 kiló feletti bikák, fél kilós bakok, hatalmas remetekanok? Ne aggódj, az lesz a feladatod, hogy mindet ismerd a területen. De nem te fogod őket terítékre hozni, hanem a vendég. Neked a munka marad a vad felkutatásától és megfigyelésétől a vendég lövéshez juttatásáig, majd pedig az esetleges utánkereséstől a töret átadásán és a vad beszállításán, feldolgozásán és a trófea kikészítésén keresztül a vendég hazaindulásáig.
És hogy miért írtam az elején azt, hogy “életüket és vérüket”? Nos, a hivatásos vadász nagyon sokat dolgozik, viszonylag szerény fizetésért (tisztelet a kivételnek, szerencsére egyre több a pozitív példa), olyannyira, hogy sokan családot sem vállalnak a lehetőségek és az idő hiányában. Kevés ember van, aki vállalja a vadőr mellett a házastárs szerepét. Így ha találsz valakit, aki elfogadja az életformádat és támogat, azt becsüld meg! Túl sok vadőrnek ment már rá a házassága vagy a családja a hivatására… Így tehát szó szerint és átvitt értelemben is életüket és vérüket áldozzák fel a vadállomány érdekében.
Az, hogy munkába álláskor kapsz-e szolgálati lakást, telefont, terepjárót, fegyvert, és milyen juttatások járnak a fizetés mellé, nagyjából azon múlik, hogy hol tudsz elhelyezkedni. Ha ezeket megkapod, akkor az nagy előny, mert ha neked kell gondoskodni róluk, akkor az bizony nem kis anyagi tétel.
Ehhez jöhet még az, hogy a munkáltatód nem biztos, hogy tisztában van azzal, hogy mit is kellene pontosan csinálnod fenntartható vadgazdálkodás címén. Sajnos túl sok rossz példával találkoztam már az évek során (pl. a kocát lődd ki a malacok elől, mert akkor kevesebb vadkárt kell fizetni, vagy ha a bak füle fölé ér az agancsa, akkor már lőhető, stb.). Persze vannak követendő és előremutató példák, de sajnos még túl kevés. Sokan okosabbak akarnak lenni a képzett vadőrnél, vagy egyszerűen csak ATM-ként és pénznyomdaként tekintenek a vadászterületre és a vadállományra. Pedig ez ugyanolyan, mint más gazdálkodási forma: előbb nem kevés energiát, tudást és esetleg anyagiakat kell belefektetni ahhoz, hogy hosszú távon nyereséges és fenntartható legyen a rendszer.
Ezek mellé jön még az állandósulni látszó harc a gazdákkal és erdőtulajdonosokkal a vadkár kapcsán, akik sokszor nem tesznek meg minden tőlük telhetőt a károk megelőzése vagy enyhítése érdekében, aztán tartják a markukat a pénzért. Persze mint mindenhol, itt is van sok pozitív kivétel, de sajnos az általános helyzet nem túl rózsás…
Ám ezzel a bejegyzéssel nem az a célom, hogy bárkit eltántorítsak a vadőri pályától, hanem inkább az, hogy felhívjam a figyelmet arra, hogy több megbecsülést érdemelnek, mint amennyit jelenleg általánosságban kapnak mind a vadásztársadalom, mind pedig a nemvadászok részéről.
A hivatásos vadászi létnek számos csodás oldala is van, lássunk hát egy csokorra valót ebből is a teljesség igénye nélkül:
Tiéd az erdő és benne a vad: Lehet, hogy papíron nem, de tudod, a föld azé, aki megműveli, a vad pedig azé, aki gondozza. Az adott terület így egy kicsit a tiéd is, és jobb, ha annak is tekinted, mert így a jó gazda gondosságával kezelheted.
Ismered a terület minden zugát, rezdülését: Tudod, hogy hogyan változik az évszakokkal, tudod, hogy hol találsz egy-egy jó kant vagy bakot, hol fészkel a fácán, hol neveli kölykeit a vidra, hova kell menni vadat látni és lőni. Ezt a tudást csak úgy szerezheted meg, ha minél többet kint vagy és együtt létezel, lélegzel az erdővel és a vaddal. Részben ezért a tudásért fizet a vendég, és ezért is kapod a sokszor nem kis borravalót. Emellett pedig sokat vagy a szabadban, sokat mozogsz, tested-lelked felüdül a Természetben töltött időtől.
Nélküled már nem lenne vad: Lehet, hogy elsőre meredeknek tűnik ez az állítás, de gondolj csak bele, hogy a vadászokon kívül kinek érdeke még, hogy minél több legyen a vad egy adott területen: a gazda nem szereti, mert károsítja a terményt. Sok erdőgazdálkodó sem, mert nehezíti vagy egyenesen lehetetlenné teszi az erdőfelújítást. Ezt bizony a nemvadászok is nehezen fogadják el, de az az igazság, hogy vadászat nélkül a még meglévő vadfajok is a nagyragadozók (hiúz, medve, farkas), az európai bölény, vagy az őstulok sorsára jutottak volna. A vadászok között pedig a vadvédő és -gondozó keménymag nem más, mint a hivatásos vadászok.
Van fegyvered, amit naponta forgatsz: Sokaknak nagyon idegen a lőfegyver, mint tárgy, mert ölésre tervezték, és az ölés már idegen a modern embertől (ez persze nem igaz, olvasd csak el ezt a bejegyzést). Sokakat azonban vonzanak e különös tárgyak és eszközök. Hivatásos vadászként neked is van, sőt, olyan kapcsolatot ápolsz vele, mint a hentes, vagy a szakács a késsel, vagy a zongorista a billentyűkkel.
Jobban ismered az életet és a halált, mint a legtöbb ember: Vadőrként a területen mozogva naponta találkozol élettel és halállal, sőt, te is részese és okozója vagy mindkettőnek a cselekedeteiddel. Te a hivatásod miatt benne élsz a Természetben, nem pedig kívülről szemléled, mint a legtöbb mai ember. Így olyan titkokba nyerhetsz beavatást, amik a legtöbbek elől rejtve maradnak. Te a valóságban élsz nap, mint nap, nem pedig egy virtuális, mesterséges színes-szagos világban, ami az eredetinek csak satnya másolata.
Vannak hatósági feladataid: Vadőrként hivatalos személy vagy, így vannak hatósági jogaid és kötelességeid a vadállomány védelmével kapcsolatban. Van, akiket ez megijeszt, de van akiket motivál. Ez egyéni vérmérséklettől függ.
Sosincs hiányod kiváló minőségű húsból, illetve erdő-mező egyéb haszonvételeiből: A vadhús az egyik legmagasabb értékű, “ökobioorganic” hús a világon. Nincs az a gazda, aki jobb minőségű és tisztább húst tudna előállítani, mint az Öregisten. Vadőrként ehhez mindig lesz hozzáférésed, és kiváló táplálékot vehetsz magadhoz és tehetsz a családod asztalára. Nem is beszélve erdő-mező egyéb kincseiről, mint a gomba, friss bogyók és termések, stb.
Nagyszerű emberekkel találkozhatsz, akiket életre szóló élményekkel gazdagíthatsz: Igen, a vadászvendégekről és a munkatársakról beszélek. Lehet, hogy akad köztük egy-két se..fej is, de legalább annyi jóravaló, hozzád hasonló érdeklődésű emberrel fog összehozni a sors, akiket igen bensőségesen fogsz ismerni. Megtudod, milyen a valódi jellemük abból, hogy hogyan viszonyulnak a vadászathoz, élethez és halálhoz, hogyan bánnak az emberekkel és a Jóisten többi teremtményével. A vadászat az ember által átélhető érzelmek majdnem teljes skáláját képes felvonultatni, sokszor elemi erővel. Ennek te ugyanúgy részese leszel, mint a vendég. Láthatod a töret átadásánál a ragyogó szemeket, szemérmesen félrehúzódhatsz kicsit, hogy ne lásd a sokat megélt gyárigazgató szemében azt a néhány könnycseppet, amit a vad életének elvételéért ejt, de láthatsz szitkozódó, káromkodó embereket is, akik mindent és mindenkit hibáztatnak, csak azt nem hajlandók elismerni, hogy nem tudnak lőni…
Csiszolhatod és kamatoztathatod a nyelvtudásodat: Rengeteg külföldi érkezik a Kárpát-medencébe vadászni, így valamennyit biztosan kell majd beszélgetned idegen nyelven is. Ne aggódj, ha nem tudsz, majd megtanulsz annyit, amennyire szükséged van, ha pedig tudsz, akkor pallérozhatod a tudásodat anyanyelvi beszélgetőpartnerekkel. Akárhogy is van, kérlek fogadj el tőlem egy tanácsot több, mint tizenöt évnyi tolmácsolással és fordítással a hátam mögött: Ne félj megszólalni idegen nyelven! Nem baj, ha nem tökéletes a kiejtésed, vagy a nyelvtanod. Ez már nem a suli, vagy a nyelvvizsga, nem fogsz megbukni! Egy a lényeg, kommunikálj a vendéggel! Mert ha nem teszed, akkor lesz “nagy egyes az ellenőrzőbe”, nem pedig akkor, ha nem tudod a “der-die-das-t”. Hidd el, értékelni fogja, hogy egyáltalán tud veled beszélni, főleg, ha az anyanyelvén teheti ezt… Leírom ismét, mert nagyon fontos: NE FÉLJ MEGSZÓLALNI IDEGEN NYELVEN!!!
Ha szeretnél további hasznos információkat és érdekes, ízes írásokat olvasni a vadőrök világáról, akkor szeretettel ajánlom kedves kolléganőm, Tarjányi Lili blogját, ami az alábbi linken érhető el.