A Nemzeti Agrárgazdasági Kamara kecskeméti fórumán elhangzott: az új szabályozás célja, hogy a mostaninál kevesebb vadkárt kelljen elviselniük a növénytermesztéssel foglalkozók gazdáknak, ugyanakkor a vadkár-felmérésnek egységesek és pártatlanok legyenek a jövőben. Részt vett az új rendszer kidolgozásában Nagy Imre. Szerinte a kártérítési összegeken túl fontosabb a megegyezés, ami akár fokozott vadászatot vagy vadkerítés építését is hozhatja a problémás területen.
„A termelők közötti hosszútávú együttműködését is próbáljuk elősegíteni, már csak azért is, mert a mezőgazdasággal, a szántóföldi növénytermesztéssel ellentétben itt a károkat évről évre nem tünteti el az eke, és a társadalomnak jelentős elvárásai vannak az erdők közcélú funkcióból adódóan az egészséges, jó növekedésű, fajgazdag erdők fenntartásában, létrehozásában” – emelte ki az Erdészeti Tudományos Intézet Nemzeti Agrárkutatási és Innovációs Központ tudományos főmunkatársa.
Negyven, ötven, de akár hatvan százalékkal is csökkentené a nagyvadak számát a Tájegységi Vadgazdálkodási Terv a következő 5-7 évben.
„A vadkárokkal szorosan összefügg a vadállománynak a szabályozása. És az újonnan életbe lépő üzemterveknek fontos előírása az, hogy a különböző vadászatra jogosultak esetében az elkövetkező 5-7 évben milyen nagyságú állománycsökkentést kell elérni annak érdekében, hogy például a vadkár-konfliktusok, de másokat is mondhatunk, csökkenjenek” – nyilatkozta Csányi Sándor, a Szent István Egyetem Vadvilág Megőrzési Intézet főigazgatója.
Egyetért a túltartott vadállomány csökkentésével az egyik gazdálkodó. Máté András szerint ugyanakkor újra kellene gondolni a szabályozást.
„Olyan visszajelzések érkeznek a vadgazdálkodók részéről, hogy nem igazán tudják teljesíteni a jogszabályi előírásokat a vadlétszámok vonatkozásában. Ugyanis akkor, abban az esetben ők, mint vadgazdálkodók, nem képesek nem hogy nyereségesen, de még rentábilisan sem működni. Ugyanakkor az teljesen nyilvánvaló, hogy drasztikus létszámcsökkentésre van szükség” – véli.
A szakemberek szerint a klímaváltozás, a csökkenő emberi jelenlét a mezőgazdaságban és a vadászok növekvő átlagéletkora miatt is nőtt az elmúlt évtizedekben a nagyvadak száma Európában. Magyarországon 2009-ben alig több mint 1,5 milliárd forint volt a megtérített vadkár összege, tavaly ez a szám meghaladta a 2,5 milliárd forintot.
Egy helyes irányba tett lépés. A 2,5 mrd Huf vadkár, azt is jelenti, hogy -mivel az önrész amit a termelőre testálnak 10%- 250 000 000 Huf biztosan hiányzik a termelők pénztárcájából. A vadkárt pedig becsléssel állapítják meg amely tapasztalatom szerint 30-50 % al elmarad a valós kártól.
Köszönjük a kezdeményezést!
2,5 milliárd miatt inkább kiirtatjátok a vadállomány felét? Erre nincs mit mondani.Ahelyett, hogy egységes, állami standardok alapján végezne “vadkárbecslést” egy országos szakember gárda, inkább 2,5 milliárdért pusztuljon a vadállomány fele. 2,5 milliárd a költségvetés számára marginális.
A kukorica ára 2009-óta másfélszeresére, a napraforgóé majd’ a duplájára emelkedett. A forint értékét inkább hagyjuk…
Ezt azért mellé kellene tenni az összehasonlításnak.
Meg azt is, hogy a vaddisznóállomány csökkentésével épp az ASP van elfoglalva és az nem áll meg az 50%-nál…
És az sem titok, hogy az erdészek már ott sem képesek kerítés nélkül felhozni egy felújítást ahol véletlenül sincs szarvas.
De a legegyszerűbb mindent a vad nyakába varrni.
Oké, ez mind szép és jó, de amikor egy autós elé ugrik egy vad, akkor miért fizettetik ki az autóssal, aki nem hibás érte? Ha nem működik a vadgazdálkodás, akkor ne így próbáljanak bevételre szert tenni. Ha ők nem tudják megoldani az ilyet, akkor nekik kellene az autóban keletkezett kárt, pláne ha személyi sérüléssel járt. Ha vállalták, hogy vadgazdálkodással foglalkozzanak, akkor dolgozni is kellene…