Sokan úgy gondolják, a vadgazdálkodás mint olyan, nem más, mint a vadászok mentségére kitalált magyarázat, hogy tulajdonképpen miért is van szükség a vadászatra.
„40. § E törvény alkalmazásában vadgazdálkodásnak minősül a vadállomány és az élőhelyének – ideértve a biológiai életközösséget is – védelmével, a vadállomány szabályozásával kapcsolatos tevékenység.
41. § (1) A vadállomány és élőhelye védelme, fennmaradásuk hosszú távon való biztosítása, a gazdálkodói érdek, továbbá a vadászterületen folytatott gazdálkodási tevékenységek közötti összhang megteremtése, védett természeti területen a természetvédelmi célok megvalósítása, továbbá a vadászati jog szakszerű gyakorlása, hasznosítása érdekében tervszerű vadgazdálkodási tevékenységet kell folytatni” – ekképpen fogalmaz az 1996. évi LV. törvény.
Elsőként tisztáznunk kell, hogy mi is a vad fogalma (hangsúlyozom, nem „vadak”): olyan szabadon élő emlős- és madárfaj, amely Magyarországon előfordul, honos vagy átvonul, és a vadgazdálkodás szempontjából jelentős. Megkülönböztetünk apró- és nagyvadfajokat. A teljesség igénye nélkül: apróvad a mezei nyúl, a fácán. Nagyvad pedig az őz, a gímszarvas, a dámszarvas, a muflon és a vaddisznó.
Sokan úgy gondolják, a vadgazdálkodás mint olyan, nem más, mint a vadászok mentségére kitalált magyarázat, hogy tulajdonképpen miért is van szükség a vadászatra. Mint fentebb írtam, ez törvényileg erősen szabályozott tevékenység, melyről tájegységi vadgazdálkodási terv, vadgazdálkodási üzemterv és éves vadgazdálkodási terv egyaránt készítendő. Ezektől eltérni nem – vagy csak indokolt esetben – lehetséges. Tehát ebből is látszik, hogy nem hasraütésszerűen „lövöldözünk mindent agyon”.