Vélhetően a délszláv háború és a globális felmelegedés is szerepet játszott abban, hogy az aranysakál a kilencvenes évek elején kezdett északabbra húzódni. Először a dél-dunántúli erdőségeket hódította meg, de napjainkban már a Fertő-tó környékén is akadnak példányai. Sőt, Fodermayer Vilmos szekszárdi erdészetvezető információi szerint már Szlovákiában is megjelent.
Több van, mint gondolnánk. Rejtőzködő, nehezen észrevehető állat, de a jelenlétére utal, hogy az őzgidák, vadmalacok száma egyértelműen csökkent a gemenci erdő Tolna megyei területén is. Alapvetően kisállatokkal, rágcsálókkal táplálkozik, a nagyobb falatot persze többre becsüli.
Barcs környékén már drámai a helyzet. Őzből csak hírmondó maradt, s az utóbbi időben a dám borjakra is rákaptak a sakálok. A birkanyájak körül is somfordálnak. Családban, falkában vadásznak, igencsak eredményesen. Az emberen kívül nincs ellenségük, csúcsragadozók, a rókákat kiszorítják addigi élőhelyükről, s azok a falvak közelébe húzódnak, meglátogatják a tyúkudvarokat, hogy élelemhez jussanak.
A pörbölyi ökoturisztikai központ nemrég új kiállítási tárggyal gazdagodott: egy aranysakálprémmel. Így már teljes a környéken élő állatállomány bemutatása. Nem sokkal korábban egy kitömött hód és vidra is gazdagította az anyagot. Azok, lévén védett állatok, a hosszadalmas engedélyeztetési eljárás miatt kerültek csak most vitrinbe. Szarvas Pongrác ökoturisztikai szakreferens is sokat tud a sakálok portyázásairól. Vadászismerősei mesélték, hogy mire rátaláltak a sebzett vadra, a hívatlan vendégek már megelőzték őket.
Hirdetés
Az első példányt csapdával fogták a Gemencben, 1991-ben. Egy név nélkül nyilatkozó szakember szerint az aranysakál túlszaporodása csak méreg kihelyezésével volna megállítható. A jelenlegi módszerek – néhány példány elejtése vadászatokon, illetve csapdákkal – nem hoznak megoldást. Főleg, ha egyes vadászok az általuk lőtt vadak zsigereit kinn hagyják a területen, ami, főleg télen, csemege a sakáloknak.
Kihalt faj volt
Az aranysakál a XIX. században még gyakori volt Magyarországon, de a XX. század második felére szinte teljesen eltűnt. A Természetvédelmi Világszövetség úgynevezett Vörös Listáján kihalt fajként szerepelt. A kilencvenes évektől ismét elterjedt, főként a Dél-Dunántúlon és a Dél-Alföldön. Vadászatát eleinte korlátozták. De túlszaporodott, s más állatok kicsinyeit egyes helyeken szinte teljesen kipusztította. Ma már egész évben vadászható dúvad. Évente mintegy kétezer példányt ejtenek el.