Számos médium tájékoztatott július óta arról, hogy az említett jogszabálymódosítás milyen változásokat hoz az autósok számára. A leggyakrabban felmerülő tévinformációk:
- a vadászatra jogosult szervezetek (jellemzően vadásztársaságok, ritkábban gazdasági társaságok) július óta semmilyen körülmények között nem kötelesek megtéríteni a vad- és gépjármű ütközések során az autós kárát;
- mi több, a saját káruk megtérítését is követelni fogják az autóstól;
- a vadgazdálkodó már a vadveszélyt jelző táblákat sem köteles kihelyezni.
Mindhárom megállapítás téves. A jogszabálymódosítás csupán egy értelmező rendelkezés, amely a bírói gyakorlatot emelte át jogszabályi szintre, és nem jelent változást azok megítélésében egy esetleges kártérítési per során.
Az Országos Magyar Vadászati Védegylet, mint a vadászatra jogosultak érdekképviselete, és az Országos Magyar Vadászkamara, mint köztestület és az egyéni vadászok érdekképviseleti szervezete ezúton is kéri a lakosságot és a sajtó képviselőit, hogy lehetőség szerint kerüljék a felesleges indulatkeltést. Örömmel segítünk az újságíró kollégáknak – miként minden hozzánk fordulónak – az ágazati jogszabályok értelmezésében, hogy elkerülhetők legyenek a felesleges félreértések.
Jogszabályi háttér
Az autóvezetés, közúti közlekedés és a vadgazdálkodás, vadászat egyaránt fokozott veszéllyel járó tevékenységnek minősül a magyar jogrend szerint. A veszélyes üzemek találkozásáról és az üzembentartók közös károkozásnál felmerülő, egymás közötti viszonyáról a Polgári törvénykönyv rendelkezik (2013. évi V. törvény a Polgári Törvénykönyvről, a továbbiakban: Ptk., 6:539. §)
A Ptk. értelmében a vadelütéses baleseteknél azt kell vizsgálni, hogy az üzembentartók (az autóvezető és a vadászatra jogosult szervezet) tevékenysége során felmerül-e a felróhatóság vagy a rendellenesség.
Felróhatóságról akkor beszélhetünk, ha az érintett fél tevékenységének közvetlen következménye a vad elütése. Példák:
- az autós oldaláról – a megengedett sebesség túllépése, lejárt műszaki vizsga;
- a vadászatra jogosult oldaláról – egy a rosszul megszervezett társas vadászat, amelynek következtében a vadat kiterelték az közútra, vagy a vagazdálkodási berendezések (etetők, itatók) létesítése a közút közelében, amelyek odavonzzák a vadat, ezzel növelve a balesetveszélyt.
Rendellenesség az a körülmény, amely nem közvetlenül az érintett fél tevékenysége miatt alakul ki, azonban ahhoz kapcsolódik, és a balesethez vezet. Példák:
- az autós oldaláról – műszaki meghibásodás (például elromlott fék), durrdefekt;
- a vadászatra jogosult oldaláról – egy helyesen megszervezett társas vadászat során egyetlen vaddisznó vagy szarvas nem a hajtás irányába, menekül, hanem „visszatör”, átfut a hajtósoron két ember között, és így menekül ki az útra, vagy sebzett vad a jó irányba leadott, de nem halálos lövést követően menekül a közút irányába.
A kártérítés szabályai:
- Az üzembentartók felróhatóságuk arányában kötelesek a másiknak okozott kárt megtéríteni.
- Ha egyik oldalról sem állapítható meg felróhatóság, a kárt az köteles megtéríteni, akinek tevékenysége körében a kár bekövetkezéséhez vezető rendellenesség merült fel.
- Ha mindkét fél tevékenysége során felmerült rendellenesség (ez igen nehezen fordulhat elő) vagy egyik fél esetében sem beszélhetünk ilyenről (ez a leggyakoribb eset), mindkét fél maga viseli a kárát.
A jogszabályi változások
A Vtv. nagy port kavart, július 1-jétől hatályos módosítása a következő, vastag betűkkel kiemelt (3) bekezdéssel egészítette ki a vadászható állat által okozott kárról szóló, 75/A §-t:
(2) A vadászható állat által okozott kárért való (1) bekezdés szerinti felelősség és a fokozott veszéllyel járó tevékenységért való felelősség találkozása esetén a Polgári Törvénykönyvnek a veszélyes üzemek találkozására vonatkozó szabályait kell alkalmazni.
(3) A (2) bekezdésben meghatározott esetben nem minősül a vadászatra jogosult felróható magatartásának vagy a tevékenységi körében előálló rendellenességnek, ha a vad az életmódjából, szokásos táplálkozási, szaporodási viselkedéséből következő helyváltoztatása miatt jelenik meg a lakott területen kívül közúton, autóúton, autópályán vagy a település belterületén, kivéve, ha a vad megjelenése a vadászatra jogosult tevékenységével áll okozati összefüggésben.
Az új bekezdés tehát egyetlen dolgot egyértelműsít: hogy a Ptk. szerint meghatározott szabályok tekintetében nem tekinthető felróhatóságnak vagy rendellenességnek a vad természetes mozgása. Ez pedig teljesen logikus rendelkezés a jogszabályalkotó részéről, hiszen a vadállományt a vadgazdálkodó szervezetek csak kezelik, azonban az egyedek természetes viselkedésére, helyváltoztatására érdemi ráhatásuk értelemszerűen nem lehet. Mindezt az elmúlt években figyelembe vette a bírói gyakorlat is a peres esetek túlnyomó részében, és az új bekezdés a Vtv.-ben csak ezt a bírói gyakorlatot rögzítette. Tehát a vadgázolásokhoz kapcsolódó felelősség terén nem jelent változást az új, kiegészítő, értelmező jogszabályi hely.
A híradások szerint július óta a vadgazdálkodó is követelheti a kára megtérítését az autóstól. A Ptk. fenti rendelkezéseiből látható, hogy ez a lehetőség eddig is adott volt – és a vadászatra jogosultak szinte soha nem éltek vele. Ennek oka vélhetően az, hogy ha valaki, akkor ők pontosan tudják, mennyire kiszámíthatatlan lehet a vad mozgása. Ez a hozzáállás aligha fog változni a jövőben.
Ezzel együtt érdemes tudni, hogy egy vadelütés során valóbankára keletkezik vadgazdálkodónak is. A Vadgazdálkodási törvény végrehajtási rendeletének (79/2004. (V. 4.) FVM rendelet) 20. számú melléklete tartalmazza az egyes fajokhoz (sok esetben ivar és egyéb kategóriák szerinti bontásban) rendelt vadgazdálkodási értékeket, amelyeknél a piaci érték ráadásul jóval több is lehet. Példaként: egy kiemelkedő agancsot viselő őzbak vadgazdálkodási értéke 600 000 forint, míg egy gímszarvas bika esetében ez az összeg 3,75 millió forint.
Ami pedig a vadveszélyt jelző közúti táblák kihelyezését illeti, az ezt előíró rendelkezés továbbra is szerepel a Vtv.-ben:
78. § (2) A vadászatra jogosult a mezőgazdálkodáson, illetve az erdőgazdálkodáson kívül okozott károk megelőzése érdekében – vadveszély esetén – az út létesítőjénél, illetve fenntartójánál, továbbá a vasút létesítőjénél, fenntartójánál, valamint üzemeltetőjénél megfelelő védelmi berendezések létesítését, illetve közúti, vasúti jelzések elhelyezését kezdeményezheti. Az út, illetve a vasút létesítője, fenntartója, valamint üzemeltetője – ha a vadászatra jogosult a létesítés vagy az elhelyezés, továbbá a fenntartás, valamint az üzemeltetés költségeit vállalja – köteles a kezdeményezésnek helyt adni.
Végezetül figyelemre érdemes még egy új bekezdés a törvényben:
75/A § (4) Gyorsforgalmi utat úgy kell üzemeltetni, hogy arra a vad ne jusson fel.
Ezt a módosítást a vadászati ágazat szintén üdvözli. A közút és az autópálya nem része a vadászterületnek, a vadgazdálkodóknak semmilyen lehetőségük sincs megelőzni a vad feljutását a pályatestre (amit egyébként a gyorsforgalmi utakat, autópályákat szegélyező kerítések hivatottak biztosítani). Így ezzel a bekezdéssel egyértelművé válik, hogy a vadveszély megelőzése az ilyen közutakon az azokat kezelő szervezet kötelessége.
Teendők vadelütés esetén
A vad és gépjárműütközések közúti balesetnek minősülnek, ezért bekövetkezésük esetén a helyszínt nem szabad elhagyni, ésfeltétlenül értesíteni kell a rendőrséget. A helyszíni jegyzőkönyvre szükség lehet abban az esetben, ha az autós bizonyítani kívánja, hogy a baleset a vadászatra jogosult tevékenységére vezethető vissza. Emellett a vadelütésre kötött kiegészítő biztosítások esetén is kérheti a biztosítótársaság ezt a dokumentumot.
Az ilyen balesetek után a sérült vagy elpusztult vadról a vadászatra jogosultat is értesíteni kell, amely elérhetőségeit rendszerint a rendőrség tudja.
Tanácsok a balesetek elkerüléséhez
Magyarország közútjainak jelentős részén az autósok számíthatnak nagyvadfajok megjelenésére, így – különösen az esti óráktól hajnalig – fokozott figyelemmel kell vezetni. Az autóvezetők mindig vegyék figyelembe a vadveszélyt jelző figyelmeztető táblákat! Ha a vezető ilyen táblát lát, akkor feltétlenül lassítson, még ha egy jól belátható részen is halad, mivel a megriadt vad az utolsó pillanatban ugorhat ki, akár közvetlenül a kocsi elé.
Éjszaka – kiváltképp fényszóróval – közlekedve az állatokat sokszor észre lehet venni a fényt visszaverő szempárokból. Ha ilyeneket látunk, okvetlenül lassítsunk! Ha az ütközés elkerülhetetlen, az egyetlen megoldás a vészfékezés. A kormányt semmiképpen sem szabad félrerántani, hiszen a vad elütése még mindig kisebb veszélyforrás, mintha az autó lemenne az útról vagy frontálisan ütközik egy szembe haladó járművel. Ha a vad nem ugrik, hanem az úton áll, szintén fékezzünk, semmiképp se próbáljuk kikerülni, mivel nem lehet megjósolni, melyik irányba mozdulhat. Ezért is fontos a megfelelő féktávolság betartása: számíthatunk arra, hogy az előttünk haladó is vészfékezni fog. Végezetül: ha sikerült elkerülnünk egy vadelütést, várható, hogy további állat vagy állatok bukkannak fel a közúton.
Annak, aki gyakran közlekedik vadelütésveszélyes területen, érdemes megfontolnia, hogy biztosítást kössön.
- A járműben okozott kár önrész feletti részét a teljes körű CASCO biztosítás téríti meg.
- Egyesbiztosítóknál köthető kiegészítő biztosítás vadelütés esetére.