A WWF adatai szerint mára a vizesélőhelyek közel 90 százaléka eltűnt. A folyók és a vizesélőhelyek megmaradt területei Magyarországon is veszélyben vannak, ezért már több egykor gyakori faj, többek között a pelikán és a viza nem is található meg itthon – írja a Vizesélőhelyek Világnapja alkalmából kiadott közleményében a természetvédő szervezet, számolt be az index.hu.
A vizesélőhelyek átmenetet képeznek a szárazföldi és a folyóvízi vagy tengeri élőhelyek között. Lehetnek folyóvizek és tavak partján lévő, állandóan vagy időszakosan vízzel borított területek, de a vízfolyásoktól és tavaktól távol lévő mocsaras, ingoványos területeket is ide soroljuk. Természetesen és mesterségesen létrejött víz borította élőhelyek egyaránt lehetnek vizesélőhelyek. Hazánkban ezek több formában fellelhetők: lápok, mocsarak, folyók ártéri élőhelyei, sekély tavak, holtmedrek és a szikes tavak is ide tartoznak.
Az élőhelyekkel az ott élő fajok is eltűnnek
Az emberi tevékenység következtében a Föld vizesélőhelyeinek 87 százaléka elpusztult az utóbbi századokban, arányuk csak az elmúlt negyven évben 30 százalékkal lett kevesebb. A vizesélőhelyeken élő fajok populációi világszerte 81 százalékkal csökkentek.
A DUNA A FORRÁSTÓL A TORKOLATIG EGYKORI ÁRTEREINEK 68 SZÁZALÉKÁT ELVESZÍTETTE, A TISZA HOSSZA PEDIG ALIG KÉTHARMADÁRA RÖVIDÜLT.
A legújabb eredmények szerint Magyarországon a vízfolyások és tavak csupán 12 százalékának megfelelő az ökológiai állapota. A hazai folyók természetes árterületei eredetileg az ország közel 23 százalékát érintették, mára ennek több mint 90 százaléka elpusztult. Emiatt számos ritka, ikonikus faj tűnt el. A halfajok közül ilyen a viza és a sőregtok, míg a vizesélőhelyekhez köthető madarak közül már nem fészkel nálunk a rózsás gödény (más néven pelikán), a borzas gödény, a tavi cankó és a kékcsőrű réce sem. A daru és az énekes hattyú rendszeresen költött hazánkban, ma már mindkét fajból összesen egy pár található az országban.
Az embereknek is fontos, mégse figyelünk rá
A folyók és az őket kísérő hullámterek, illetve a vizesélőhelyek azonban nemcsak az állatoknak és növényeknek fontosak, a folyószabályozások előtt a hazai lakosság hasznára is váltak, például a horgászat és a halászat, az ártéri legeltetés, a gyümölcsösök, rétek és kaszálók vízigénye miatt. A szabályozásokat követően azonban radikálisan átalakult a kapcsolatunk a folyókkal. Romlottak az adottságok, de új lehetőségek is megjelentek: teret kapott az ivóvíz-szolgáltatás (Magyarországon 4 millió ember fogyaszt parti szűrésű vizet), a rekreációs és szabadidős tevékenységek és az ökoturizmus. Ha azonban a folyók állapota tovább romlik, és elvesznek a természetes partszakaszok, holtágak és mellékágak, akkor az embereknek nyújtott előnyök is eltűnnek – olvasható a WWF közleményében.
A vizesélőhelyek hiánya nagyban megnöveli a társadalom sérülékenységét a szélsőséges természeti hatásokkal szemben. A folyók vize ma már a mellékágakba és holtágakba is egyre ritkábban jut el. Ahová pedig nem ér el a folyók vize, egyre több gondot okoz a csökkenő talajvízszint, a szárazabbá és melegebbé váló időjárás, a vízhiány és az aszály.
A FOLYÓK SZABÁLYOZÁSA MIATT ALIG 200 ÉVE ZAJLÓ DRÁMAI VÁLTOZÁSOKKAL MÉG A BÁMULATOS ALKALMAZKODÓ KÉPESSÉGŰ FOLYÓK ÉS VIZESÉLŐHELYEK SEM TUDTÁK TARTANI A LÉPÉST.
A vízfolyásokat sok olyan fejlesztés fenyegeti, amely ronthat az állapotukon. Mit tehetünk annak érdekében, hogy ezt megakadályozzuk? Amellett, hogy az egyéni vízhasználatunkra odafigyelünk, aktív állampolgárként szót emelhetünk a vizesélőhelyeket károsító tevékenységek ellen, legyen szó vízszennyezésről, a vizek lecsapolásáról vagy a vízparti élőhelyek tönkretételével járó munkálatokról – hívja fel a figyelmet a WWF.
Európában több helyen terveznek például vízerőműveket építeni – többek között a Dráván Horvátországban vagy a Murán Szlovéniában –, ami visszafordíthatatlan károkat okozna a folyók és árterük gazdag élővilágában. Bár a vízenergiát természeti adottsága alapján megújuló energiaforrásnak tekintik, sok káros hatása van a folyókra, ezért megújuló jellege ellenére a természetromboló energiaforrások egyike. A Murára tervezett vízerőművek építésének megakadályozására a WWF és partnerei petíciót is indítottak.
1971-ben ezen a napon fogadták el az iráni Ramsar városában a nemzetközi Ramsari Egyezményt, amelyben a résztvevő kormányok felelősséget vállaltak a nemzetközi jelentőségű vizesélőhelyek védelméért. Az egyezmény aláírásának évfordulóján, 1997 óta tartjuk a Vizesélőhelyek Világnapját, idén 21. alkalommal.
Forrás: http://erdozugasmagazin.hu/2018/02/03/rohamtempoban-pusztulnak-magyar-vizek/