Február 8-15. között rendezték az I. Bakonyi dúvadhetet, melyen a Bakonyi vadgazdálkodási tájegység vadászatra jogosultjai vehettek részt. A dúvadhét utolsó napján az Uzsai Erdészeti Igazgatóság úrbéri vadászházánál mutatták be a különleges tájegységi terítéket.
Büszkék lehetünk rá, hogy megyénkben egyedülálló módon az összes tájegység, vagyis a Marcal-medencei, a Bakonyi és Balaton-felvidéki is külön-külön rendez dúvadhetet. Február 15-én a Budapesti Erdőgazdaság Zrt. Uzsai Erdészeti Igazgatóságának úrbéri vadászházánál készítették el a Bakonyi tájegységi terítéket.
Németh Attila tájegységi fővadász a helyszínen ismertette, hét vadászatra jogosult képviseltette magát (Hód Vadásztársaság, Hajag Vidéki Vadásztársaság, Budapesti Erdőgazdaság Zrt. Uzsai Erdészeti Igazgatósága, Sédmenti Vadásztársaság, Bakonyerdő Zrt. Agár-tetői Vadászterülete, Képesfa Vadásztársaság, Hegyivadász Vadásztársaság). Két borz, 36 róka, 1 dolmányos varjú és 7 szajkó került terítékre.
– Nagyon elégedettek vagyunk a terítéket illetően, összesen 46 dúvad esett. A Bakonyi tájegység tipikusan nagyvadas terület, minimális apróvadállománnyal rendelkezünk. Így itt ugyan kisebb a dúvadgyérítés jelentősége, de ettől függetlenül fontos a vadászatuk, hiszen a mi dúvadvadászatunk sikeressége hatással van a szomszédos területek apróvadállományára – hívta fel a figyelmet Németh Attila. Ugyanis a róka és a dolmányos varjú is képes hatalmas távolságokat megtenni, míg előbbi 20-30 km-t, utóbbi 50-60 km-t vagy még többet is vándorol. Az 50-60 fős dolmányos varjú kolóniák akár egy nap alatt megtesznek 30 km-t.
– A róka veszélyt jelent minden földön fészkelő madárfajra, illetve az emlősökre is. 1-2 napos koráig az őzgidát is megfogja, így rendkívül fontos a vadászata. Tény, hogy a pocokállomány-apasztásban komoly szerepük van, de ez az egyetlen pozitívum a számos negatívum mellett – hívta fel a figyelmet a tájegységi fővadász. Hozzátette, a közegészségügyre gyakorolt hatása sem elhanyagolható, rengeteg betegséget hordozhat. Bár a veszettséget sikerült szinte teljesen kiűzni az országból, a bennük található galandféreg emberre is halálos megbetegedést okozhat, így nem kívánatos, hogy a vidéki házak udvarát ürülékükkel vagy vizeletükkel szennyezzék.
A helyszínen Baracskay Lajos, a Veszprém Megyei Vadászkamara titkára, Simon Sándor, az Uzsai Erdészeti Igazgatóság vezetője, valamint Vezsenyi Imre vadgazdálkodási osztályvezető felhívták a figyelmet a dúvadgyérítés, különösen az aranysakál vadászatának fontosságára. A toportyán ugyanis egyre intenzívebben terjed a hazai területeken, óriási kárt okozva a vadállományban. Vadászatuk azonban sok türelmet igényel, ugyanis rendkívül rejtőzködő életet élnek.
Molnár Dávid, a Gerece-Marcal-völgyi Vadásztársaságok Érdekképviseleti Szövetségének hivatásos vadásza a csapdák használatának jelentőségéről beszélt. – Mi 28-as méretű testszorító csapdákkal dolgozunk. Azt tapasztaltam, hogy a borzcsapdázás esetében a tavaszi (március végétől május végéig), illetve az őszi (szeptember végétől november végéig) időszak a legeredményesebb. Ekkor zömében szukákat fogunk, de előfordulnak borzkanok is a csapdákban – mondta el a hivatásos vadász. Hozzátette, a borzok esetében azért is sikeresebb a csapdázás, mert jóval 10 óra után élnek aktív életet, így nehéz velük összetalálkozni.
Molnár Dávid a szárnyas ragadozók elfogásához a létrás csapdát ajánlja. – Közel 2,5 éve alkalmazzuk ezt a típust, kizárólag dolmányos varjú gyérítésére. A létrás csapda annál jobb, minél nagyobb alapterületű, illetve minél magasabb, a lyukméret pedig 15×13 cm-es. A szárnyas ragadozóknál azért preferálom a csapdás gyérítést, mert ezek a dúvadfajok, főként a dolmányos varjú, de a szarka és a szajkó is annyira intelligens fajok, hogy pontosan tudják, milyen távolságból jelent veszélyt rájuk a vadász. Éppen ezért jellemzően nem is várják meg, hogy a közelükbe érjünk – mutatott rá Molnár Dávid. Megjegyezte, a létrás csapdák azért is kiválóak, mert a madarak valójában saját magukat fogják meg, hiszen bemennek a csalimadár vagy a kihelyezett táplálék miatt. Mivel kolóniában élnek, kíváncsiak egymásra, vagyis jó eséllyel többet is megfoghatunk egyszerre. Gyérítésük pedig azért rendkívül fontos, mert a földön és a fán fészkelő madárfajok tojásait egyaránt elpusztítják, sőt, képesek elejteni a néhány napos fácáncsibéket is.
Mizsei Bernadett